Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - IFJ. HEGEDŰS LORÁNT (MIÉP):
332 Istent gyalázó, hazug és becstelen áfiumát." Ezeket a szavakat Szabó Dezső mondta a saját egyházában megjelenő szektás beszűkülésről, miszerint a hívő embernek egyetlen feladata, hogy imádkozzék, hiszen minden felett Isten rendelkezik, legyen az üdvtörténeti, világtörténeti, társadalmi vagy politikai vonatkozása az életnek. Az embert - egyfajta fatalizmussal - dróton ráng atott bábuként szemlélni, tétlenségre, tespedtségre kárhoztatni, tudomást sem véve arról, hogy Isten akaratának felismerése, elfogadása az emberben - Isten szuverén végzése szerint - elhatározássá, majd cselekvéssé, istenfélő életvezetés helyes szokásává é s őt kiábrázoló jellemmé válik, az oka minden életelhervasztó, dermedtre igéző, lelki lefegyverző, szektás térnyerésnek. A keresztyén történelmi egyházak - különösen az egyházatyák és a reformáció szellemi hatására - sok évszázados, immáron kétezer éves ta pasztalatuk, szervezeti mechanizmusuk alapján képesek a szektás jelenségek visszaszorítására, kiiktatására, már ha külső, világi érdek szerint történő beavatkozás ebben nem gátolja őket. Minden új, eme történelmi örökséget nem vállaló vagy nem ismerő vallá si közösségnél szükségszerűen hatványozódik a szektás beszűkülés veszélye és az ezzel járó destruktivitás megannyi formája. A debreceni Református Kollégium mellvédjén található felirat: "Orando et laborando!" - "Imádkozzál és dolgozzál!" - tartalmi kettős egysége, egymással fel nem cserélhető, nem helyettesíthető, nem kijátszható volta a legszemléletesebben fejezi ki Jézus mennyei atyjához intézett imájának egyházáról szóló igazságát: "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy szabadítsd meg őket a gonosztól." Minden egyoldalú felekezeti, vallásfilozófiai, ideológiai elkötelezettség nélkül kijelenthetjük: a világnak, a világi hatalmat bíró államnak alapvető és kizárólagos érdeke olyan egyházak, vallási közösségek elismerése és támogatása, akik tanításukkal, működésük megannyi formájával és tartalmával segítik a társadalmi, közösségi élet "szép és ékes rendbe" történő szervezését. Ugyanakkor egyetlen, úgymond, vallási közösséget, egyházat sem ismerhet el és támogathat, amely nyilvánvalóan bomlas zt, rombol családot, kisebb és nagyobb közösséget, értékmentő és teremtő egyházat, társadalmat, népet, nemzetet. A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló T/3621es, a MIÉP által szerény nek ítélt, de mindenképpen előremutató javaslat, az ultraliberális törvényi szabályozás következtében mögöttünk hagyott évtized egyre elhatalmasodó lelki, szellemerkölcsi káoszát kívánja mérsékelni. Szerény módosítás ez arra, hogy elkerülhető legyen a Szab ó Dezső által szimbolikusan említett hármas módszer alkalmazása az élet ösztönös védelme érdekében. A MIÉP az egyházalapítási létszámhatár jelentős, több tízezer főre történő emelését, minden egyes 1990 óta nyilvántartásba vett egyház státusának a mostani módosítás kritériumai szerinti felülvizsgálatát tartotta volna szükségesnek. Ugyancsak nem értettünk egyet az e törvénymódosítás esetleges hatálybalépése előtt nyilvántartásba vett egyházak elleni, ügyész általi per megindítására adott hat hónapos türelmi idővel. Bizton állíthatjuk, hogy e területen is a magyar társadalom türelmi tartalékai totálisan kimerültek. Figyelembe véve azonban azt a tényt, hogy a törvénymódosítás elfogadásához a parlamenti képviselők kétharmadának igen szavazata szükséges, a MIÉP nem kíván akadálya lenni az előremutató módosítás jóváhagyásának. A törvénymódosítás általános indoklásával egyetértve fontosnak tartom kiemelni, hogy elfogadása esetén nem lenne lehetőség a pszichoterrort a lelkiismereti és vallásszabadság csimborasszójak ént feltüntetni. Nem lenne lehetőség alapvetően nem vallási tevékenységet folytató csoportok egyházként történő nyilvántartásba vételére. Nem lenne lehetőség az egyházak társadalmi valóságában megnyilvánuló különbségeket a kommunisztikus egyenlősdiség égbe kiáltó igazságtalanságával figyelemre sem méltatni.
