Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 12 (185. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. NAGY SÁNDOR (MSZP):
34 Nem volna szabad elnézni, hogy a másik, idegenszerű, nép- és nemzetellenes pénznyelőképződménynek, az MNB, a CIB Bank és az Agrobank volt urainak ekkora hatalmuk, vagyonuk és mozgásterük legyen ebben a lélekvesztőben! Tessék tudomásul ven ni, hogy az elmúlt korszak két egyívású pártja is ennek a kasztnak a megbízásából kapkod a kormánylapát nyele után! Ezek megbízottak, szálláscsinálók. Ha a ballaszttól való megszabadulást nem követi paradigmaváltás, akkor nem történt semmi. Meg kell szólít ani a népet, külföldi akaratoktól függetlenül, gyökeres változásokra kell felhívni a magyarságot. Ha a kormány ehelyett píártevékenységbe menekül, az öngyilkosság, mert a sajtó nincs a kezében, és ami ma még sikernek látszik, az holnap a bankárkaszt mester dalnokainak száján kudarccá minősíttetik. És a tömeg is kudarcot lát benne, mert annyiszor sulykolják bele. A másik végezetes hiba a valóságtól való elszakadás. Ha a miniszterelnök azt mondja Lombardiában, hogy a rendszerváltás befejeződött, és most már cs ak az utolsó simítások vannak hátra, de megfeledkezik arról, hogy nem tudott a Ferihegyről elindulni, hanem csak a tököli volt szovjet katonai repülőtérről, mert a nemzeti légitársaság éppen összeomlófélben van, köszönhetően annak a menedzsmentnek, amely a bankárkaszt liberális utasításai szerint vezeti és teszi tönkre, akkor rossz üzenetet vitt ki Milánóba, és rosszat üzent haza is. A Széchenyitervet csak akkor lehet sok javítással megvalósítani, ha a nemzeti oldal kap még egy ciklust. Ez azok nélkül a gy ökeres változások nélkül, amelyekről most is szóltam, lehetetlen. Észre kellene venni, hogy ez a nagy hajcihő a ballaszt körül nemcsak a kormány megbuktatására irányult, bár természetesen arra is, hanem sokkal inkább arra, hogy a nép éhezzen meg valamilyen rendre, és éhezzen meg egy snájdig rendcsinálóra. Ki van írva a pályázat: a rendcsináló legyen liberális, hitesse el, hogy most megcsinálja azt, amit 1990ben elárult, ne magyar radikális legyen; egyáltalán azt, hogy magyar, ki se mondja. Ha ez bekövetkez ik, a magyar Magyarország lehetősége végképpen elvész - a magyar dereglye elsüllyed. Köszönöm. (Taps a MIÉP soraiban.) (16.30) ELNÖK (dr. Áder János) : Megkérdezem, hogy kíváne valaki válaszolni az elhangzottakra. (Senki sem jelentkezik.) Nem jelentkezett senki sem. Így az utolsó napirend előtti felszólaláshoz érkeztünk. Nagy Sándor frakcióvezető urat illeti a szó, aki a Magyar Szocialista Párt nevében kíván szólni. DR. NAGY SÁNDOR (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Idestova három éve van hivatalban a jelenlegi kormány, így egészen bizonyos, hogy ebben a ciklusban ennek a kormánynak már inkább van múltja, mint jövője. Már nem lehet meg nem történtté tenni azt, amit ebben a ciklusba n elvégeztek vagy elmulasztottak: a nyugdíjasok megrövidítését (Moraj és derültség a Fidesz soraiban.) , a mezőgazdaság egyre súlyosabb helyzetét, a környezetvédelem szempontjából elszalasztott éveket, az elmaradt egészségügyi reformot, az elmaradt adórefor mot, a rászoruló családoknál a családtámogatás csökkenését, a növekvő jövedelemkülönbségeket, a kistelepülésekről, a falvakból továbbtanulni szándékozó gyerekek esélyeinek csökkenését, a mesterségesen alultervezett, ezért a reáljövedelmeket csökkentő 2000. és 2001. évi költségvetéseket; a csonka kuratórium teljesítményét, amely félkarú óriásként is jelentős tetteket hajtott végre, mert elveszítette a közszolgálati televízió vagyonát és felhalmozott több mint 10 milliárd forintot (sic!) ; az eddig zászlóshajó ként tisztelt nemzeti nagyvállalatok egyre sokasodó gondjait, százmilliárdokat kitevő veszteségeit. Tudom, ez a felsorolás az, amire néha a miniszterelnök úr, gyakrabban Kövér László képviselőtársam, a Fidesz elnöke azt mondja, hogy az ellenzék elrontja az emberek kedvét. De miért gondolja bárki is, hogy az embereknek attól rossz vagy jó a kedve, amit a helyzetükről a politikusok mondanak, nem pedig attól, amilyen a helyzetük valójában?!
