Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 10 (207. szám) - A területi folyamatok alakulásáról, a területfejlesztési politika érvényesüléséről és az országos területfejlesztési koncepció végrehajtásáról szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. BARÁTH ETELE (MSZP): - ELNÖK (dr. Áder János): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF): - ELNÖK (dr. Áder János): - ROZGONYI ERNŐ (MIÉP):
3234 Jó néhány éve sajnos már i tt tartunk több területen is, úgy általában is. A jelenlegi helyzet ismeretében nem a legjobb helyen van ez a terület, mert így tulajdonképpen azt látjuk, hogy nem működik az agrárium, nem működik a vidékfejlesztés, de a pénzt azért elköltik. Ez a jelentés - ez kétségtelen, ezt meg kell adni ennek - az adott minisztérium egyéb általunk ismert és tárgyalt jelentéseihez képest mindenképpen elismerést érdemel azért, mert az önmagukban rendkívül ösztövér és vérszegény "eredmények" ellenére egy olvasmányos és ku lturált előadás - igaz, majdnem a semmiről, de azt legalább jól adja elő. Amiben némi előrelépést lehetne látni, vagy tapasztalni lehetne, az az intézményi háttér kiépülése, de a különböző szervezetek és intézmények gründolásában, azt kell mondanom, mi min dig is nagy szakértők voltunk. Végigcsináltuk ötvenegynéhány éven keresztül a centralizálás, decentralizálás és megint centralizálás műveleteit, úgyhogy ebben is szakértők vagyunk. Csak azt is tudjuk, hogy nem ezen múlik a dolgoknak a valódi megoldási lehe tősége, hanem valami egészen máson. Ezek arra ürügyek, hogy mindig a másikra rá lehessen mutatni, hogy: ja, ez decentralizált, ez egy idióta, ez centralizált, hát kérem, ez egy tragédia. És akkor kezdődhet megint a decentralizáció, persze mindig más elvek alapján és mindig nagyobb költségek mellett. Világosan kell látni azt is, hogy előrelépés tulajdonképpen ott volt, és ott, azt kell mondanom, még látványosnak is nevezhető ez az előrelépés, ahol az üzleti érdek vitte előre az eseményeket. Ezt el kell ismer nem, például a kommunikáció területén: gyors megtérülés, nagy haszon. Ahol ez garantált, ott valóban - megint idézőjelben - "segít" az idegen tőke. Persze nem azért, hogy segítsen, de itt ilyen területeken összekapcsolható valahogy a mi saját érdekünk és a z idegen befektető érdeke. Igen ám, de ilyen terület sajnos vajmi kevés van. Vagy csak olyan feltételek mellett volna összehangolható, hogy az a bennszülöttek kárára, a gyarmati infrastruktúrákra jellemző módon valósulna meg. És itt van tulajdonképpen a bi bi! Kiderül ugyanis, hogy erőteljes és célzott állami beavatkozás nélkül nem lehet az ország egészére nézve kedvező területi folyamatokat beindítani és megvalósítani. Enélkül még a segélyeket sem tudjuk igénybe venni. Bizony, ha valamiféle kedvező területi kiegyenlítődést el akarunk érni, azt nekünk kell megoldani. Hozzáteszem, ez végső soron megint mindenre igaz. Ma hazánk olyan állapotban van, mint egy vesztett háború után, évtizedes lemaradásban. Ezért olyan módszerekkel, mint amire rákényszerültünk, vag y mint amit kívülről sugalmaztak nekünk, vagy amit a legfejlettebb országokban ma működtetnek, mi nem boldogulunk. Ide az kell, amit a Magyar Igazság és Élet Pártja régóta hirdet: nemzetépítő állam. Ehhez azonban szemléletváltásra és ebből eredően módszerv áltásra van szükség. Nem kell nekünk senkit sem majmolni. Nem kell nekünk senki akaratának és érdekeinek alávetni magunkat. Nem kell mások vállveregetése, a problémáinkat nekünk kell megoldani! Persze, ahol ez ésszerű, ahol ez nem fordulhat később ellenünk , ott élni kell minden külső eszközzel is. Nem arról van szó, hogy ne vegyük ezeket igénybe. De lássuk be, igaz az a régi magyar közmondás: segíts magadon, az Úristen is megsegít. A szemléletváltáson kívül természetesen és azzal párhuzamosan teljes államhá ztartási költségvetési átalakulásra van szükség és az erők koncentrálására, különben soha nem fogunk tudni előrelépni. Nem húsz, harminc, negyven vagy ötven év múlva, soha! Sőt, a relatív elmaradottságunk egyre csak nőni fog. Változásra van szükség az adór endszertől a kiadási szerkezetig, a fiskális politikától a monetáris politikáig. (17.50) Ha ezt a fordulatot - mert ez az lenne - nem képesek vagy nem vállalják megtenni kormányaink, akkor Európa ide, Európa oda, ez az orszá g, ez a nemzet csak egyre lejjebb csúszik a gyarmati létben. Ha valaki figyelmesen elolvassa ezt a jelentést, és csak egy kicsit is tisztában van a legfejlettebb országok helyzetével, annak be kell látnia: az eddigi módszerekkel az égadta világon semmire n em jutunk.
