Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 10 (207. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; valamint a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza):
3187 tartania, de ez korántsem jelen ti azt, hogy csak egészséges fizetőeszközzel rendelkező országok léphetnek be a közösségbe." Aztán: "Egy gyengébb gazdasági teljesítményű ország is rendelkezhet stabil pénzzel és folytathat kereskedelmet bármely országgal. Ha azonban a különböző teljesítők épességű országokra közös fizetőeszközt kényszerítenek, katasztrófa következik be. A márkának a keletnémet országrészekben való bevezetése figyelmeztetésül kellene hogy szolgáljon mindenkinek." No, ennyit az európázóknak és az Európát túllihegőknek. Akikt ől idéztem, kivétel nélkül velünk össze sem hasonlíthatóan fejlettebb gazdasággal rendelkeznek, és mégis ez a véleményük. Aztán térjünk újból vissza az MNB státusára, az aláfölérendeltség kérdésére, lényegében arra, hogy ki kit vezet és ural ebben az orsz ágban! Mert világosan látni kell, a magyar jegybank, amelyik állami tulajdon, amelyik a magyar adófizetők verejtékéből él és létezik, irtózatos károkat okozott ennek az országnak, a magyar nemzetnek, népnek. Ha a tatárjárás szintű károkozást, kifosztást, n emzetivagyonelvesztést, a gazdaság ellehetetlenítését, az ország adósságcsapdába juttatását és tudatos tönkretételét egy tervszerű tevékenységnek tekintjük, és annak kell tekinteni, hiszen véletlenül ennyire egyirányú folyamatok nem tudnak kialakulni, akk or nyilvánvaló, hogy ennek a tervszerű, tudatos folyamatnak a külső akaraton kívül a helyi irányítója és agya mindig is a jegybank volt, amit - micsoda cinizmus! - Magyar Nemzeti Banknak nevezünk. A monetáris terrortól, annak minden következményétől - bele értve az adósságcsapdát is - csak akkor tudunk megszabadulni, ha a szó szoros értelmében képesek vagyunk visszafoglalni a jegybankot, és abból valóban Magyar Nemzeti Bankot csinálunk. Ez kulcskérdés. Magyarországon mindenért, ami történik vagy nem történik meg, azért a felelős a választott kormányzat. Ez a dolga. A pénzügyekért is, hiszen enélkül semmi sem történhet. Ezért a Magyar Nemzeti Bankot az államigazgatás részének kell tekinteni, mindenkori elnökét a kormány tagjának kell tekinteni, és felügyeletét a parlamentnek kell ellátni, ami a beszámoltatáson és a tervezett intézkedéseken, azok megtárgyalásán és jóváhagyásán kívül azt is jelenti, hogy a tevékenységét teljes keresztmetszetben a parlament ellenőrző szerepét betöltő Állami Számvevőszék vizsgálja, vizsgálhatja. Mind a fiskális, mind a monetáris politika nem önállósulhat, egyik sem kerülhet a másikkal alá- vagy fölérendeltségi viszonyba, mert mindkettőnek az a feladata, hogy sajátos eszközeivel összehangoltan segítse, támogassa a kormány gazdaságpol itikájának a megvalósulását. Így lehet olyan átfogó új pénzpolitikát kialakítani, amely alkalmas a magyar gazdaság újjáépítésére, fejlesztésére, a magyar társadalom egészének új pályára állítására. Ez egyébként a záloga a megmaradásunk mellett a tisztes me gélhetést biztosító jövedelmek kialakulásának és a munkanélküliség megszüntetésének is. Hadd tegyem hozzá, nem valami újdonság ez, amit én itt mondok. A nemzetközi szakirodalomból, akiket idéztem, mind kivétel nélkül liberálisok. Ha most még netántán a más ik oldal szakértőinek a véleményét is idéztem volna, akkor kiderülhetne önök előtt, hölgyeim és uraim, hogy szinte döbbenetes, hogy mi, akik egy ilyen állapotban lévő országban vagyunk, amilyenben vagyunk, úgy gondolkodunk, ahogy, és ilyen törvényeket terj esztünk elő. Tisztelt Kormány! Tisztelt Hölgyek, Urak! Tisztelt Képviselőim! Ilyen jegybanktörvényt kellene alkotni, mint amilyet mondtam, de ez nemhogy nem ilyen, távolról sem ilyen. Ez elfogadhatatlan és egyben döbbenetes is. Ezt nem igazolja semmi sem. Hiába hivatkoznak itt Európára, hiába hivatkoznak akármire, ez igazolhatatlan, amit önök itt elénk terjesztettek. Ha mai állapotunkban leszünk az Európai Unió tagjai, és semmi nem változik, csak ez az új törvény hatályba lép, akkor kérem, nyugodtan azt mon dhatom, hogy a mi európai belépésünk egyben önmagunk halálát is jelenti. Sokan szeretnék ezt persze, tudom, de mi, bő gatyás, buta magyarok, élni akarunk. Jól és itt, a hazánkban. Köszönöm. (Dr. Bogdán Emil tapsol.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képvise lő úr. Két percre megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak.
