Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 10 (207. szám) - Az ülésnap megnyitása - A szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP):
3148 Köszönöm szépen. ELNÖK (Gyimóthy Géza ) : Felszólalásra megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, MSZP; őt követi Révész Máriusz. DR. TAKÁCS IMRE (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A vita végéhez közeledve volt idő az eddigiek során sokat töprengeni ezen az egész tör vényjavaslaton. Megértem a tárcának azt az elképzelését, hogy az Unió által felkínált jelentős pénzforráshoz hozzá akar jutni, ez nemzetgazdasági érdek. Azt hiszem, 1999 márciusában az Unió berlini csúcsán elhatározták az Unió költségvetését 2006ig, és eb ben a költségvetésben - csak a durva adatokat mondom - a mezőgazdaság 44 milliárd euróhoz juthat hozzá, a Kohéziós Alapból 18 milliárd euróhoz és a Strukturális Alapból 193 milliárd euróhoz. (11.10) Ennek a 193 milliárd eurónak 12 százaléka az oktatásra és a képzésre fordítható. Ez az összeg jelentős, ezért az az elképzelés, hogy ebből a 12 százalékból minél többet kapjunk, nemzetgazdaságilag helyes, és a regionalitással sem lenne baj, ha a mindenféle kapcsolati rendszer, ahogy a képviselőtársaim az előbb e lmondták, jól működne, de ez nem működik jól. A továbbiakban, amikor is a törvényjavaslatról kívánok szólni, erről a 4086. számú törvényjavaslatról, hadd nosztalgiázzak egy kicsit. A sok éve, eddig jól működő szakképzési támogatá si rendszert nem lenne jó szétverni vagy annak pozitívumait gyengíteni. Tudniillik az nemcsak az oktatási intézmények számára volt igen jó, hanem a gazdálkodó szervezeteknek is előnyös volt. Szakközépiskolai vezetői munkám során többször tapasztaltam, hogy a vállalkozók, akik hozzájárulással támogatták az intézményt, segítséget kértek a dolgozóik képzéséhez, és ez a segítség sokszor a tanár kollégáinknak nagyon jó, kényszerű önképzés is volt. Ezt a segítséget az iskola minden alkalommal biztosította. Ugyana kkor a szakképzési hozzájárulás bevezetése a szakképző intézményeket arra ösztönözte, hogy folyamatos kapcsolatot hozzanak létre a régiókban tevékenykedő vállalatokkal, hiszen nem volt mindegy számunkra, hogy az adott vállalat kinek fizeti a hozzájárulást, nekünk vagy más szakközépiskolának. Ez a kapcsolat lehetővé tette, hogy sok gyakorlati tapasztalatot szerezzenek a szaktanárok, azt az oktatásban is hasznosítsák. Előnyös ez a kapcsolattartás azért is, mert az iskolák a vállalatok igényeinek figyelembevét elével finomították a szakmai tananyagot, és végső soron az iskoláknak ez a folyamat motiváló erő a képzés színvonalának javításában is. A törvényjavaslat az általános indoklásban rögzíti, hogy az Unió által a jövőben nyújtható támogatások strukturált terv ezése és finanszírozási kereteinek kialakítása érdekében szükséges a szakképzési alaprész átalakítása és kibővítése fejlesztési és képzési alaprésszé. Egyet lehet érteni azzal, hogy a gyorsan változó világban, amikor a piaci igények szerkezete rövid időn b elül átalakul, olyan munkaerőképzést és fejlesztést kell megvalósítani, amely gyorsan reagálni tud a piac diktálta igények kielégítésére. A tudásalapú társadalomban a hagyományos termelési tényezők másodlagossá válnak és az emberi tudás válik alapvető megh atározóvá. Az amerikai központi bank bebizonyította, hogy az elmúlt száz évben a termelés súlya csökkent, ugyanakkor értékük meghússzorozódott. Ezt az értéknövekedést egyértelműen a tudás biztosította. Kialakult a minőség forradalma, és a százszázalékos mi nőség lassan már nem álomnak tűnik. Amerikai szakértők igazolták, hogy ha az USAban az elektromos művek csak 99 százalékos minőséggel dolgoznának, akkor az amerikaiak havonta hét órát sötétségben töltenének el. Lehet, hogy ennek a fiatalok örülnének, de a z én korosztályom már kevésbé. Az idő is átértékelődött. A termelési ciklusidő jelentősen csökkent. Gyorsabban kell reagálni a gazdasági, társadalmi folyamatokra. Mindez magas szintű tudást igényel a dolgozóktól, ezért nem elégséges csupán a munkaerő képzé se, hanem annak folyamatos továbbképzése, átképzése a
