Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 10 (207. szám) - Az ülésnap megnyitása - A szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - HORN GÁBOR (SZDSZ):
3145 Lehet, hogy nem pontosan fogalmaztam, tisztelt Horn képviselőtársam, elsősorban arra gondoltam, hogy az uniós gyakorlatban a pályázatok általában úgy néznek ki, hogy ha van száz pályázat és egy adott összeg, amit erre a célr a elkülönítettek, ami harmincnak elég, akkor kap harminc, és hetven nem kap. Tehát a harminc megkapja a száz százalékot, hogy meg tudja csinálni azt, amit pályázati célként megjelölt. Ami pedig a tandíjat illeti, arról most nem beszélnék, mert nem is értem , ez hogy jött ide. Azt gondolom, hogy mi jó úton vagyunk ebben az ügyben. Köszönöm. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Két percre kért szót Csizmár Gábor képviselő úr. CSIZMÁR GÁBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Örülök, hogy Kádas Mihály képviselőtársam egyetért azzal, hogy az a definíció, amely a 19. § (19) bekezdésében gyakorlat címén megjelenik, az gyakorlatilag mindenre kinyitja a lehetőséget. Ezek szerint ő sem elégedett ezzel. Erre céloztam, amikor művészeti oktatásra, pszichológiára, bölcsészetre és egyebe kre utaltam, mert ha megnézi ezt a szöveget, láthatja, hogy minden belefér, még ez is "gyakorlat" címszó alatt. Ami a költségek "picikét" való növekedését illeti: ha önnek a 60 százalékos növekedés - több mint 200 millió forint - picike, akkor valószínűleg fordított az arányérzéke. Nekem más fogalmam van a picikéről. Azt is szeretném elmondani, hogy az eddigi működési költség is bőven elég volt a működtetésre, mert szakmai programokra is használta az alaprész a működési költségeket, nagyon helyesen, mert ki sem használta a 3 százalékot. Tehát nincs indoka annak - éppen a működtetési tapasztalatból tudom , hogy ezt a költségnövekedést végrehajtsuk. Sági képviselőtársamnak szeretném elmondani, abban igaza van, hogy létre kell hozni a régiókat Magyarországon. Úgy gondolom, nem az OKÉVokkal kell kezdeni, mert látszik, hogy az OKÉVok hogyan működnek Magyarországon, hogy amit rájuk bíznak, azt nem tudják törvényes határidőre megcsinálni - lásd felvételi. Úgy gondolom, ha régiót akar létrehozni, akkor hozza létre rendesen és következetesen, és akkor az intézményhálózatot is régiólogikára kellene szervezni. Akkor jöjjenek létre a regionális önkormányzatok Magyarországon, hozzájuk rendelve az intézményeket és a forrásokat! Ez rendben van, ezt lehet csinálni, csak az t nem lehet csinálni, hogy az intézményeket a megyénél hagyom, a döntési mechanizmust meg egy nem létező regionális szintre telepítem. Ami meg a bizottságok összetételét illeti: nagy különbség van ám abban, hogy a megyei munkaügyi tanács javaslatára kelle tt eddig a miniszternek kineveznie egy bizottságot, és egészen más a mostani törvényjavaslat, amely azt mondja, hogy különböző szervezetek tegyenek javaslatot, aztán a miniszter majd eldönti, hogy kik lesznek a tagjai. (11.00) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Két pe rcre kért szót Horn Gábor képviselő úr. HORN GÁBOR (SZDSZ) : Köszönöm. Nagyon röviden egyrészt arról, hogy kik a tagjai ezeknek a bizottságoknak. Kádas képviselőtársamnak meglehet a véleménye, nekem is megvan a legkülönbözőbb szervezetek képviselőiről, akár ahogy ön említette, a szakszervezet helyi képviselőjéről, aki nem értette az ön által értett szót, amiről én nem tudom, hogy micsoda, de biztos így van. Önnek ehhez biztos joga van, hogy megítélje delegált emberek tudását, hozzáértését. Nem vagyok nagy sz akszervezeti bürokrata hívő, ezt azért szokták rólam tudni, de szeretném jelezni: egy dolog az, hogy ön mit gondol valakiről, hogy milyenek a képességei, és más dolog az, hogy valaki delegál oda egy szervezetbe valakiket. Azt gondolom, hogy itt a delegálás elve szűnik most meg, az az elv, amely meghatározó jelentőségű, hogy a munkáltatói oldal, a munkavállalói oldal és a helyi szakmai oldal közösen hoz
