Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 10 (207. szám) - Az ülésnap megnyitása - A szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - CSIZMÁR GÁBOR, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
3124 ez az állami büdzsé számára, mégis sokkal több befolyó jövedelemmel számolhatunk, így mindenképpen megtérüléssel számolhatunk. Végső soron tehát a bizottságban az a vélemény alakult ki, hogy a t örvénynek biztosan lesznek munkaerőpiaci hatásai, de ez olykor nem is olyan nagy probléma, mert ha a kormány helyesen tudja befolyásolni a folyamatokat, akkor rendkívül hasznosan cselekszik. Éppen ezért az a bizottság többségi véleménye, hogy - még egysze r mondom - általános vitára alkalmasnak találja a törvényt. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. A kisebbségi vélemény elmondására megadom a szót Csizmár Gábor képviselő úrnak, MSZP. CSIZMÁR GÁBOR , az oktatási és tudományos biz ottság kisebbségi véleményének ismertetője : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási bizottság vitája alapján a kisebbség tíz problémát vetett föl, ami alapján azt fogalmazta meg, hogy ez a törvény nem alkalmas általános vitára, és arr a kérte a kormányt, hogy vonja vissza a törvényjavaslatot. Én csak a tartalomjegyzékét adom tehát annak a problémahalmaznak, ami körülveszi ennek a törvényjavaslatnak a vitáját. A bizottsági észrevételek alapján tehát ezt a tíz fő kérdést említem. Elsőként : a törvényjavaslat nem szerepelt a kormány törvényalkotási programjában, gyakorlatilag parlamenti folyosói kiosztással jutottunk hozzá, ugyanakkor szinte azonnali hatálybalépést kér a kormány. Úgy tűnik, mintha a kormány kapkodna. Megítélésünk szerint az iskola nem olyan intézmény, hogy másfél évente vagy ilyen prompt akciókkal lehessen a finanszírozást változtatni. Másfél éve történt meg egyébként annak a törvénynek a módosítása, amely elődje lenne ennek a törvénynek, szakmai konszenzussal; most újra prób álkozik a kormány ráerőltetni egy más álláspontot e területre, amiről már egy másfél évvel ezelőtti vitában kiderült, hogy életképtelen. Másodikként: a szakképzés és a munkaerőpiac szereplői közül lényegében senki nem támogatta ezt a törvényjavaslatot. A b izottsági vitában a kormány részéről is elhangzott, hogy sem a munkaadói, sem a munkavállalói oldal nem támogatta, a szakképzés testületei sem támogatták, tehát nincs senki, aki a kormánynak ezt a törvényjavaslatát támogatná azok közül, akik egyébként érin tettek az ügyben. Harmadikként: hiányoznak a gazdasági háttérszámítások, hatásvizsgálatok. Bár a kormány a bizottsági vitában azt állította, hogy léteznek ilyenek, pontosan egy hónapja nem jut át a Szalay utcából az Országgyűlés épületébe, hiszen többször kapott erre felszólítást a kormány, többször meg is ígérte, és valamilyen rejtélyes oknál fogva az általános vita kezdetére sem került a képviselők kezébe. Tehát azt állítja a kormány, hogy van, holott nincs ilyen vizsgálat, vagy ha van, akkor azért titkol ja a kormány, mert nyilván annak a veszélyét mutatnák ki a számok, amit itt több képviselőtársam említett a vitában, hogy ez problémákat fog okozni a szakképzés finanszírozásában. Megítélésünk szerint egy jól működő rendszert zilál szét ez a törvényjavasla t - a kormány is elismerte, hogy jól működött a szakképzési hozzájárulás korábbi felhasználási rendszere , úgy gondoljuk, nincs olyan ok, ami miatt ezt a szétzilálást meg kell lépnie az Országgyűlésnek. Ötödikként fogalmaztuk meg, hogy nem létező régiókra telepít hatáskört ez a törvényjavaslat: az intézményrendszert más törvények meghagyják megyei hálózatként, ugyanakkor a fejlesztési forrásokat egy nem létező regionális szintre próbálják telepíteni. Ez nyilvánvaló ellentmondást jelent a működés során. Hat odikként: megítélésünk szerint nem lehet korlátlanul kinyitni a felsőoktatás felé a szakképzési hozzájárulási pénzek csapját. Konszenzus volt másfél évvel ezelőtt a tekintetben, hogy az akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzés felé igen és tovább nem. Nyilvánvaló, hogy ez forrásátcsoportosítást jelent, mégpedig a középfok kárára.
