Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter:
3104 de csak azt követően, hogyha már senki nem jelentkezett. (Nincs jelentkező.) Nem jelentkezett senki sem, úgyhogy megadom a szót Martonyi János külügyminiszter úrnak. DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon sok mindennel egyetértek, ami ma este, éjszaka e lhangzott, és sok mindennel nem értek egyet. Sok mindennel egyetértek Tabajdi Csaba felszólalásában is; amivel nagyon határozottan nem értek egyet, az az - és ezt szeretném ismételten leszögezni , hogy a kormány egyáltalán nem a magyarmagyar kapcsolatoka t tekinti a magyar kisebbségek helyzetének javítása egyetlen kizárólagos eszközének. Azt hiszem, hogy az expozém sem erről szólt, de azért elismétlem most is, hogy mi az Európapolitika, a szomszédpolitika és a magyar politika egységében, ennek az egységén keresztül képzeljük el az összmagyarság helyzetének, ezen belül természetesen a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek helyzetének javítását. Ezt azért mondtam el a polémia folytatásának szándéka nélkül, mert nem mindegy az, hogy most mit teszünk é s mit fogunk tenni a jövőben. Nagyon értem azokat az aggodalmakat, amelyek elhangzottak mind a szomszédpolitika, mind pedig az Európapolitika összefüggésében, ezért szeretnék szólni még egy szót vagy kettőt erről a bizonyos egyeztetés, felvilágosítás, kon zultáció témáról. Én az előbb Bauer képviselő úrnak kizárólag arra a megjegyzésére akartam reflektálni, hogy mintegy a szomszédos országok kormányainak a háta mögött készítettük elő ezt a törvényjavaslatot. De azért ha mi itt valóban nemzeti konszenzust ak arunk, akármi is az álláspontunk a törvény egyes megoldásaival kapcsolatban, és valóban ennek megfelelően akarunk mind a szomszédokkal, mind pedig az Európai Unió felé politizálni, akkor mégiscsak jelentőségük van, lesz a tényeknek. Ezért vagyok kénytelen foglalkozni ezzel a témával, ismétlem: nem a polémia folytatásának szándékával, de azért nem mindegy az, hogy mi történt. Ez egy olyan törvényjavaslat, ami az én tapasztalataim szerint a lehető legnagyobb nyilvánosságot kapta. Én még soha nem vettem részt olyan törvénytervezetnek vagy törvényjavaslatnak az előkészítésében, ami ilyen mértékű nyilvánosságot kapott volna, hiszen ezért volt a sok vita, amit egyébként nagyon sokan kifogásoltak is, hogy túl sok volt a vita. (0.30) Azért volt sok a vita, mert konc epció születésétől kezdve állandóan közbeszéd, vita tárgya volt ez a kérdés, és nagyon jó, hogy ez így történt. De valamennyi Magyar Állandó Értekezlet előtt összehívtuk a szomszédos országok nagyköveteit, az Európai Unió országainak a nagyköveteit, a NATOtagállamok nagyköveteit, és részletesen beszámoltunk nekik arról, hogy mi lesz a következő MÁÉRT témája. Ezen belül a születésétől, fogantatásától kezdve különleges figyelmet kapott természetesen az akkor még talán nem így nevezett, ma már így nevezett, s zomszédos országokban élő magyarokról szóló törvény. Amikor pedig elkészült a törvényjavaslat, akkor megint csak összehívtam a szomszédos országok nagyköveteit, a NATOtagállamok nagyköveteit, az Európai Unió tagállamainak a nagyköveteit, részletesen ismer tettem velük a tervezetet, éppen azért, mert akkor már elég sok téves információ keringett, hamis hírek keringtek; elmagyaráztam nekik a jogi megoldásokat, és válaszoltam a felmerült kérdésekre. Egyébként kérdések feltételére és ezek megválaszolására koráb ban is, tehát az elmúlt két és fél esztendőben is sor került: a kérdezők között szerepelt Románia nagykövete, Szlovákia nagykövete, adott esetben az Európai Unió nagykövete és számtalan tagállam nagykövete. Ha úgy tetszik, akkor ez konzultáció volt, ha úgy tetszik, akkor ez felvilágosítás, egyeztetés volt, mindenesetre folyamatos párbeszédben álltunk mind a szomszédokkal, mind az Európai Unió tagállamaival, mind pedig a NATOval, tehát a szövetségeseinkkel, és természetesen az előkészítés együttesen folyt, ez volt a jó a dologban.
