Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SZŰRÖS MÁTYÁS (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz):
3081 tulajdonképpen az az oka annak, hogy ezek a kérdések ilyen élesen merülnek fel , és azt hiszem, itt az igazi gond ebben a kérdésben. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Szűrös Mátyás képviselő úrnak adom meg a szót. DR. SZŰRÖS MÁTYÁS (MSZP) : Elnök Úr! Nem kívánok senkivel vitatkozni, csak szakmailag megfogalmazni egy általáno s kérdést. Konzultáció. Van, amiben a diplomáciában, a nemzetközi kapcsolatokban konzultálni kell, van, amiben tájékoztatni kell. Én osztom azt az álláspontot, amit röviden vázolt a miniszter úr, hogy természetesen eljöhet annak az ideje, amikor kész lesz ez a törvény, akkor akár át is adhatjuk a partnereknek, hogy kérem, mi ilyen és ilyen elgondolásokkal fogjuk a kapcsolatokat fejleszteni a határon túli magyarokkal. Tudniillik azért a nemzetközi kapcsolatokban és jogban már eljutottunk odáig, hogy az ember i jogok kérdése - és idetartozik a kisebbségi jogok kezelése - nem belügy ma már. Jóformán egyedül Kína meg néhány ilyen ország helyezkedik erre az álláspontra, amelyek minden ilyen jellegű kérdést belügynek tekintenek, és elhárítják a dolgot. Tehát anélkü l, hogy én bárkivel is vitatkoznék - többen fölvetették a kérdést , úgy gondolom, hogy ilyen kérdésben nem konzultálni kell, hanem amikor már kialakult egy végleges szöveg, amit az Országgyűlés elfogadott, arról illik baráti szellemben tájékoztatni a szom szédos államok vezetőit, kormányait. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Weszelovszky Zoltán képviselő úrnak, FideszMagyar Polgári Párt; őt Szabó Vilmos követi, az MSZP részéről. DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A most tárgyalt törvényjavaslat címe és célja szerint a szomszédos államokban élő magyarokról szól. Úgy látom, hogy ez a legalkalmasabb leh etőség arra, hogy a téma kategóriáinak ellenpontozásával az összmagyar integráció koncepcionális kiterjesztését elérhessük. Ehhez a szomszédos államok mellett a határokon túl a világ szinte minden részében szétszóródott magyarságra kell gondolnunk, és az é lő magyarok mellett a meghaltak emlékéről kell szólnunk. Ez nem mai keletű igény. Dsida Jenő, az 1930as évek szép szavú költője ezt így fogalmazta meg: "Magyarok, Afrikában, Ázsiában,/ Párizsban, vagy Amerikában/ üljetek mellém! Ti eztán születők, s ti po rlócsontú ősök,/... üljetek mellém!" Tisztelt Ház! Nem más a magyar polgári kormány alapfilozófiája sem, hiszen két vállalt jelzője két feladatvállalás. (22.30) Egyfelől: a nemzet évtizedek óta nehéz sorsát az élet és a halál méltóbb keretei közé törekszik helyezni; másfelől: a magyar nemzet egységét a határok szellemi átjárásával, az összetartozást semmiféle nemzetközi szabályt át nem hágó módon törekszik megvalósítani. Európában már régen megindult az a tendencia, hogy a határvonallal szétmetszett nemzetr észek a gyűlölködés szítása helyett mintegy szomszédolni járnak át egymáshoz. A svájci francia, a németországi francia úgy megy át Franciaországba, mintha másik városba menne. Tudjuk persze, hogy ez sem ment rövid alatt, s azt is figyelembe kell venni, hog y e kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás könnyedségét anyagi nyűgök nem gátolták.
