Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. SZŰRÖS MÁTYÁS (MSZP):
3069 Hozzászólásra következik Szűrös Mátyás úr, az MSZP képviselője. DR. SZŰRÖS MÁTYÁS (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszteri expozéban, de a képviselőcsoportok tartalmas vezérszónoki beszé deiben is elhangzott a tárgyalt törvény alapját képező felfogás és koncepció; ezt nem kívánom megismételni. Magam is osztom azt az álláspontot, hogy a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény megalkotása fontos és időszerű feladatunk, országgyűl ési képviselőknek. Egy nemzeti ügyről van szó, ezért fontosnak tartom, hogy személyesen is állást foglaljak az ügyben. A célunk az lehet, hogy a szomszédos államokban élő magyaroknak nyújtott kedvezményekkel és támogatásokkal hozzájáruljunk megmaradásukhoz , sőt gazdasági, kulturális, valamint politikai és jogi környezetük jobbításához, általános rendezéséhez, s mindezáltal nemzeti azonosságuk megőrzéséhez, kiteljesítéséhez. Ez természetesen a mi feladatunk, hogy ehhez hozzájáruljunk. A törvény elfogadásával valóban történelmi adósságot is törleszthetünk, hiszen több mint nyolcvan év óta először teremthetünk rendezett viszonyt az anyaország és a határon túl élő magyarok között, és konkrét tartalommal tölthetjük meg azt a közösen vallott elvet, hogy a határon túli magyarság a nemzet szerves részét képezi, s felelősséggel tartozunk sorsáért. Így még inkább közfeladattá válhat e fontos nemzeti kérdés kezelése. Tisztelt Képviselőtársaim! A határon túli magyarok kérdése az igazságtalan és szégyenletes trianoni béke szerződés óta létezik. Megoldására és kezelésére különböző felfogások, koncepciók és tervek születtek, illetve kerültek alkalmazásra, míg eljutottunk a máig. A két világháború között a területi revízióra való törekvés jellemezte a hivatalos politikát, amel y közismerten kudarcot vallott, károsnak bizonyult. Voltak akkor is értelmiségiek, akik másképp gondolkodtak, mint például Szabó Dezső: keleteurópai konföderációban. A második világháború után, a létező szocializmus idején, az idegen megszállás körülménye i között egy elvont internacionalizmus uralta el a hivatalos politikát, amely lényegében a Szovjetunió érdekviszonyait fejezte ki, magára hagyva a nemzetet, főleg a határon túli részét. Voltunk akkor is, akik ezzel szembeállítottuk nemzeti érdekeink felkar olását az adott körülmények és lehetőségek között. Az internacionalizmus ellenszereként vetettük fel a nemzeti kérdések kezelésének szükségességét. Barátságos gesztusnak tekintem, hogy Németh Zsolt államtitkár úr is utalt erre a nyilatkozatra, és természet esnek tartom, hogy Tabajdi Csaba képviselőtársam is megemlítette az 1988as nyilatkozatomat, amelynek kidolgozásában, kivitelezésében neki is volt személyesen része. Mi akkor a nemzeti érzéseket és törekvéseket kiváltó fontos eseményre számítottunk, azt te rveztük meg ebben a folyamatban, amiről beszélek. A Nemzeti Kerekasztaltárgyalásokon pedig, 1989ben az alkotmány tervezetébe került ez a tézis, az akkor megfogalmazott kötelezettség, a következőképpen: "A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain k ívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását." Azt is fontosnak tartom, hogy mind államtitkár úr, mind mások megemlítették Antall József e témával kapcsolatos fontos vállalását. A rendszerváltás óta, tehát 1989 óta sok minden történt az alkotmányban rögzített kötelezettség gyakorlati megvalósításában, míg eljutottunk - röviden szólva - a magyarság, a nemzet határmódosítás nélküli egyesítésének vagy összefogásának felfogásáig, koncepciójáig és ennek a gyakorlatáig, h iszen a napirenden lévő törvényjavaslat tárgyalása már ezt fejezi ki. (21.30) Időközben történt más is: lényegében kialakult egyfajta struktúra a határon túli magyarság és az anyaország kapcsolataira vonatkozólag. Szeretném remélni, hogy rátalálunk - de le het, hogy már rá is találtunk a helyes útra, ha a történelmi előzményekre gondolok , amely elvezet a határon túli magyarság helyzetének általános rendezéséhez, vagy legalábbis a magunk részéről erre törekedve
