Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - A hírközlésről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz):
3034 annak lehetünk tanúi, hogy a titkosszolgálati tevékenység felélénkült, és a szükségesnél és a normálisnál intenzívebb. Ezzel szemben én úgy gondolom, hogy míg az előző kormány alatt volt joga titkosnak lenni és nemzetbiztonsági célokat szolgálni, addig önök most ezt elvitatják a szolgálatoktól. Itt tehát nem egy tényekkel megalapozott állítással állunk szemben. Egyebek mellett pedig az alapkiépítettségű monitori ngrendszer kiépítésének, úgy gondolom, igenis a legcélszerűbb és legolcsóbb módja, ha a szolgáltatók maguk teszik ezt, és nem külső finanszírozást várnak ehhez. Hangsúlyozom, ez a legcélszerűbb, legolcsóbb, legracionálisabb módja, és hogy ezt milyen mérték ben hárítják át a fogyasztókra, annak ésszerű versenykorlátok szabnak majd határt. Azt hiszem, senki nem gondolhatja komolyan, hogy a távközlési szolgáltatások árát érzékelhető és számottevő módon befolyásolhatja az, hogy a szolgáltatók kényszerülnek ezen költségeket viselni. Köszönöm szépen. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Két percre kért szót Szabó Zoltán képviselő úr, MSZP. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Azt hiszem, valahol megint az előző napirendi pont kapcsán emlí tett felfújható gumimatrac esetével állunk szemben; megint nem egészen arról vitatkozunk, amit a másik fél mondott. Azt persze nem vitatom, hogy a szolgáltató által kiépített alapkiépítésű monitoringrendszer a legköltségkímélőbb megoldás, különösen a költs égvetés számára. Abban sem volt vita, hogy e költségek áthárításának vannak piaci versenykorlátai; természetesen vannak, ámde e korlátok keretein belül a szolgáltatók át fogják hárítani ezeket a költségeket. A vita nem arról zajlik, hogy szabade vagy nem szabad ráterhelni ezt a szolgáltatóra és rajta keresztül végső soron a fogyasztóra, hanem hogy aze a helyes, ha a titkos adatgyűjtés költségeit a polgárok annak arányában viselik, hogy mennyit telefonálnak, vagy aze a helyes, ha annak arányában viselik, hogy mennyivel járulnak hozzá az állami költségvetéshez - én úgy gondolom, ez az utóbbi. Végső soron olyan törvényt is alkothatnánk, hogy a szabadpiacon nyelvórákat adó angoltanárt kötelezzük arra, hogy a lakásához legközelebb eső általános iskolában heten te három nyelvórát tartson - ez a költségvetés számára nagyon költségkímélő megoldás volna, az angoltanár nyilván áthárítaná ezt a költséget az ő saját magántanítványaira, amiből az következnék, hogy az általános iskolások angolnyelvtanulását nem a költsé gvetésen keresztül az adófizetők finanszíroznák, hanem azok, akik egyébként magánúton óhajtanak angolórát venni. Azt gondolom, hogy ez nem célszerű és nem igazságos. Köszönöm szépen. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Két percre kért szót Szalai Annamária ké pviselő asszony. SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, nem feltétlenül kell misztifikálni a monitoringalrendszert és a nemzetbiztonsági szolgálatok működését, és nem célszerű ilyen mereven szétválas ztani az állami érdekeket, a szolgáltatók érdekeit és a fogyasztók érdekét. Azt gondolom, ebben az esetben az államnak nem öncélja az, hogy kiépíttesse és működtesse ezeket a monitoringalrendszereket, hanem ez egyben a szolgáltatók érdeke is és végül is é rdeke a fogyasztóknak is. Azt kérném önöktől, hogy ezt a hármas egységet egyben próbálják meg kezelni, és nem kell feltétlenül abból a téves feltételezésből kiindulni, hogy a szolgáltató automatikusan át fogja terhelni ennek a költségeit. Egyébként nem tel jesen egyedi az a példa, hogy törvény ír elő kötelezettséget, hasonló típusú dolgot találhatunk egy egészen közeli területen: a médiatörvényben van például egy olyan előírás, amelyet azóta is sokat vitatunk, nem is biztos, hogy végrehajtható, de az egyik p aragrafusában
