Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 12 (185. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
31 Én tisztelettel üdvözlöm az ön tárgyalási készségét, azt a felajánlkozást, hogy az SZDSZ hajlandó együttműködni a kormánnyal és a kormánypártokkal egy új földbirtokpolitika megalkotásában. A miniszterelnök úrral együtt magam is úgy gondolom, hogy ez a falu, ez a mezőgazdaság alapkérdése; nemcsak ma, mindig is az volt, és mindig is az marad. Kérem, hogy ez a partneri szándék, ez az együttműködési akarat maradjon fenn a jövőben is. Ami pedig az ön által elmondottakat általánosságban illeti: úgy hiszem, a politikai döntéseket általában a hatalmon lévők szokták hozni. Amikor önök vol tak kormányon, akkor önök hozták meg ezeket a bizonyos döntéseket, amelyeknek jó része persze pénzosztással járó döntés. Nem kellene felróni, hogy most, amikor a magyar nép szabad választásokon kinyilvánított akaratából önök ellenzékben vannak, most nem ön ök osztják ezeket a pénzeket! A kérdés az, hogy a célok vajon hasznosake, vajon ezek az összegek a közjó és a közérdek mentén kerülneke felosztásra. (Dr. Kis Zoltán: Ha így lenne, nem is szóltam volna!) Úgy gondolom, e tekintetben az ország által elért e redmények visszaigazolják a kormány tevékenységét, és kérem, hogy ön ne legyen teljes egészében vak ezek előtt az eredmények előtt. Minderről a miniszterelnök úr részletesen szólt, ismétlésekbe bocsátkozni nem kívánok. Ezért csupán még egyszer megköszönöm az ön konszenzuskereső és tárgyalásra, kompromisszumra kész megnyilvánulását. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Lezsák Sándor frakcióvezetőhelyettes úr, Magya r Demokrata Fórum. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az egy évvel ezelőtt történt ciánszennyezés mértékét és veszélyességét utólag is igazolja, hogy a szomorú évfordulóról több nyugateurópai lap is megemlékezett. A cikkírók, am ellett, hogy elmarasztalták a keleteurópai országok környezetvédelmi gyakorlatát, súlyosan elítélik a fejlett világ ökogyarmatosítóknak bélyegzett cégeit is, elsősorban bizonyos ausztráliai és kanadai bányatársaságokat. Az idézett írások utalnak arra is, h ogy a Tiszát nem egyedi baleset sújtotta, mert korábban hasonló tragédiák történtek az Egyesült Államokban, Guayanában, Kirgizisztánban és Ecuadorban is, melyek hátterében mindig elavult technológiát üzemeltető bányatársaságok álltak. A szomorú esemény é vfordulóján a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézete, a gödöllői Szent István Egyetem, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, a Nagyalföld Alapítvány és a Tisza Szövetség tudományos konferenciát s zervezett a Tisza menti településen, Lakitelken, a népfőiskolán. A szaktárcák tájékoztatóját és a vitaindító előadásokat követően a résztvevők, tudósok, képviselők, polgármesterek, intézmények vezetői, gazdasági szakemberek hat szekcióban - jelesül a hidro lógiai, az ökológiai, a mezőgazdasági, a kultúrtáj, a környezetvédelmi, illetve a területfejlesztési szekcióban - elemezték a ciánszennyeződés következményeit, s megfogalmazták a kormánynak és az országnak címzett ajánlásaikat. Ezen a konferencián került sor a népfőiskolai hagyományokat is megújító Tisza Kollégium munkájának értékelésére is. Mint ismeretes, a Szamos és a Tisza drámai küzdelmével párhuzamosan megkezdődött a mérgezés ökológiai, társadalmi és gazdasági következményeinek felmérése. A gödöllői Szent István Egyetem tanárai és a diákok, alapos felkészülés után, 23 csoportban járták be a Tisza menti településeket Szolnoktól Csongrádig. Mint a két világháború közötti falukutatók, a közel százötven diák és pedagógus - az elméleti tudás és a gyakorlat i tapasztalatszerzés kettős követelményét összhangba hozva - a következmények részletes és tudományos szintű elemzését végezték el. A Magyar Tudományos Akadémia szakmai támogatásával tavasszal és ősszel szervezett kutatás kiterjedt a Tisza menti települése k összlakosságának 12 százalékára.
