Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz):
2985 A jelen médiatörvényben ugyan elszórtan találhatók a kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezések, de ezek tartalmukban nem felelnek meg az irányelv no rmáinak. Ezt szeretnénk közös felelősséggel módosítani. A törvénytervezet alapelvi szinten, önálló címként, összefüggően szabályozza a kiskorúak védelmét szolgáló rendelkezéseket, ezzel összefüggésben a kategóriába sorolást, az egyes kategóriák legfontosab b ismérveit és az azoknak megfelelő műsorszámok közzétételének általános feltételeit, illetve - mint azt már hallottuk - bizonyos esetben a tiltását. Tisztelt Ház! Mint ahogy többen említették előttem, a törvényjavaslat kizárólag a médiatörvény azon részei t kívánja megváltoztatni, amelyek nem harmonizálnak az Európai Unió szabályaival, hogy elkerüljük a belpolitikai csatározásokat. Az Európai Unió és más rangos nemzetközi szervezetek jelentései egyaránt megállapították, hogy az utóbbi három évben Magyarorsz ágon a sajtó szabad, a médiapiaci verseny élénk, a közszolgálati médiumok irányítási, a közszolgálati és kereskedelmi médiumok felügyeleti modellje megfelel az európai modellnek. Mindenféle, ezzel ellentétes állítás, téves. Így a törvény ezen szakaszai nem szorulnak változtatásra. A törvényjavaslat bizottsági és nyilvános vitáin a baloldali ellenzék fellépése éppen ezért nagyon nehezen érthető, Örkény egyik egypercesét juttatja eszembe. A jelenet a múlt század második felében talán egy balatoni strandon ját szódik. Hősünk belép egy üzlethelyiségbe, és így szól: "- Kezét csókolom. Lehet itt felfújható gumimatracot bérelni? - Mit mond? - Rossz helyen járok? Pedig azt mondták, hogy ebben a zöld bódé ban van a Belkereskedelmi Minisztérium strandlerakata. - Ez itt a Belkereskedelmi Minisztérium strandlerakata. De mi csak nyugszékeket, vízisít és felfújható gumimatracot adunk bérbe. - Nagyszerű. Nekünk két gumimatracra lenne szükségünk. - Egy szavát sem értem. Sprechen Sie deutsch? - Nicht deutsch. - Tudok egy kevesek franciául. Vu sprechen franszé? - Nicht franszé. - Hát milyen nyelven lehet magával beszélni? - Sajnos, csak magyarul." A párbeszéd hosszan folytatódik, mármár filozófiai mélységeket ölt, h ősünk nem adja föl. "- Mit szólna hozzá, ha két nyugszéket kérnék? - Tessék parancsolni. Van napellenzős, napellenző nélküli. - Nagyon helyes. No most, hogy állnak a vízisível? - Az három méretben létezik. Melyiket adjam? - Semelyiket. Én ugyanis két gumim atracot szeretnék. - Két micsodát? - Különös. Úgy látszik, ezt az egyetlen szót sehogy se tudjuk megérteni. - Milyen szó ez?" És folytathatnánk tovább. Tisztelt Ház! Ennek a novellának az a címe, hogy "Sokszor a legbonyolultabb dolgokban is jól megértjük e gymást, de előfordul, hogy egészen egyszerű kérdésekben nem". Tisztelt Baloldali Képviselőtársaim! Meggyőződésem, ennek ellenére, mégis képesek vagyunk egy nyelven beszélni. Kérem, tegyék végre félre belső problémáikat, vélt sérelmeiket! Vegyék fel a
