Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója:
2979 A médiatörvény jelenleg rögzített alapelveit - az irányelvnek megfelelően - továbbival egészíti ki. Az előterjesztés így öná lló címként is átfogóan, a védett érték jelentőségéhez méltóan szabályozza a kiskorúak védelmét. A kormány ezt a kérdést, ennek jelentőségét felismerve és felvállalva, elsőként tervezi normatív módon, törvénybe foglaltan szabályozni. Új elem, új alapelv ez , ami az egyik legfontosabb része a módosításnak a kormány szándékainak tükrében. A szabályozás értelmében az olyan műsort, amely a kiskorúak fizikai, erkölcsi vagy szellemi fejlődésének súlyosan kedvezőtlen befolyásolására alkalmas, különösen a pornográfi át vagy szélsőséges, illetve indokolatlan erőszakot tartalmazó alkotásokat nem lehet közzétenni. E szabályozás szükségessége talán nem szorul magyarázatra. A törvény a vonatkozó rendelkezéseket szigorítja, előírja a műsorszámok kategóriákba sorolását, vala mint meghatározza az egyes kategóriák részletes ismérveit és az azoknak megfelelő műsorszámok közzétételének általános feltételeit. A törvényjavaslat az irányelv által meghatározott egységes műsorszerkezeti kvótákat vezet be mind a közszolgálati, mind pedi g a kereskedelmi televíziók tekintetében. A hatályos médiatörvény ugyanis kizárólag a közszolgálati televízióra nézve teszi kötelezővé az európai gyártású műsorszámok előnyben részesítését, műsorszerkesztési követelmények előírásával. Ugyanakkor a magyaror szági gyártású műsorszámokat - szintén kötelező műsorszerkesztési követelmények meghatározásával - az európai gyártású műsorszámokkal szemben részesíti előnyben, az utóbbiakra előírt részarányon belül. A javaslat szerinti új rendelkezés az európai mű fogal mának segítségével előírja, hogy a műsoridő több mint fele - kereskedelmi és közszolgálati műsorszolgáltatónál egyaránt - európai műveknek jusson. Fontos ez a hazai audiovizuális kultúra érdekében. Mindemellett azt is jelenti e rendelkezés, hogy saját kult úrájához nemcsak joga, de lehetősége is lesz a magyar közönségnek hozzájutni. Az irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy megakadályozzák a kizárólagos közvetítési jogoknak a joghatóságuk alá tartozó műsorszolgáltatók általi oly mértékű gyakorlás át, hogy a közönség meghatározó részét megfosszák a közérdeklődésre számot tartó események követésétől. Hasonló szellemű, részletes szabályozást tartalmaz a témakörben a törvényjavaslat. A bizottsági meghallgatások során többször elhangzott, hogy az ellenz ék a javaslatot szakmailag elfogadhatónak tartja, ugyanakkor a médiakuratóriumok ügyének megoldatlansága miatt meg fogja akadályozni a kétharmados törvény elfogadását. A szakmai elfogadottságot jelzi az is, hogy az európai integrációs bizottság ellenzéki t agjai tartózkodtak, és nem ellenezték a javaslatot. Nem szakmai, hanem kizárólag belpolitikai okokból akarják tehát megakadályozni a törvénymódosítás elfogadását. Az ellenzék, amely oly gyakran reagál érzékenyen az uniós véleményekre, talán ebben az esetbe n is hasonló érzékenységet tanúsíthatna annak érdekében, hogy ne fordulhasson elő az, hogy törvénymódosítási javaslat kétszer, egy vele arányban nem lévő, kizárólag belpolitikai indok miatt ne kerüljön elfogadásra, veszélyeztetve ezáltal az ország csatlako zási folyamatát. (14.30) A bizottság vonatkozó álláspontját illetően érdemes felidézni Michael Lake EUnagykövet legutóbbi nyilatkozatát, amelyben hangsúlyozta, hogy vannak bizonyos kérdések, amelyek egy ország belső ügyének tekintendők, míg más kérdések, így a közösségi joganyag átvétele közvetlen hatással vannak a csatlakozás ütemére. Mint előterjesztő tehát abban a reményben, hogy az audiovizuális szabályozásunk jogharmonizációs irányú módosításának szükségessége és sürgető volta nem kérdőjelezhető meg e gyetlenegy képviselő számára sem, egyidejűleg bízom abban, hogy a szigorúan szakmai módosítás okán a konszenzus kialakítható, s a módosítás semmiképpen ne érintsen érzékeny és emiatt a jogalkotási folyamatot lassító kérdéseket. Itt nem csupán a politikaila g "érzékeny" kérdésekre gondolok, hanem számtalan más olyan fontos kérdésre is, mint az esélyegyenlőséget elősegítő módosítások, a környezetvédelmi kérdések becsatornázása és persze folytathatnám a sort.
