Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - HEGYI GYULA (MSZP):
2951 Az is ízlésün k ellen való, tisztelt képviselőtársaim, ha lassan azt látjuk már egyes kormányzati rendezvényeken, hogy egyes kormánypártok mármár a kormánypártok imádkozó szekciójaként szeretnék az egyházakat bevonni a legkülönbözőbb ünnepségekbe. Azt hisszük, hogy az egyházaknak a napi politikába való belerángatása eleve ellentétes azokkal a közös értékekkel, amelyeket hiszem, hogy a legtöbben osztunk ebben a házban. A Szocialista Párt tehát nem az egyházak politikai, hanem társadalmi szerepvállalását támogatja. Ennek a törvénynek az 1. §ában - ahogy államtitkár úr ezt pontosan ismertette is - az egyházak lehetőséget kapnak arra, hogy az eszmei értékű vagyont ne csak természetben, hanem készpénzben is megkapják. A mi szakértőink véleménye szerint ugyan ez nem következi k szó szerint a szentszéki megállapodás szövegéből, de hogyha ez jó az egyházaknak és jó az önkormányzatoknak, akkor ezt szívesen támogatjuk. Azt gondoljuk, hogy az evangéliumi mondás értelmében a szombat van az emberért és nem az ember a szombatért, tehát ilyen értelemben a törvényt a valósághoz, a realitásokhoz, az igényekhez kell igazítani, és e tekintetben semmi kifogásunk nincs a törvényjavaslattal szemben. A 2. §, amely azt mondja ki, hogy a tulajdonosnak, a kezelőnek a természetben átadásra kerülő ép ületet, iskolát, kórházat, egészségügyi, szociális intézményt megfelelő módon kell karbantartani az átadásig, nos, ezzel kapcsolatban, azt hiszem, fontos egy kicsit pontosabban fogalmazni, és tudomásom szerint önkormányzati ügyekben járatos képviselőtársai m módosító indítványt is fognak ebben a tekintetben benyújtani. Ha ez azt jelenti, hogy a tulajdonos - sok esetben, gyakori esetben az önkormányzat - ne pusztítsa le azt az épületet, amelyet az egyháznak való átadásra kijelöltek, akkor ezt támogatni kell, ez egy teljesen jogos előírás a törvény részéről. Ha azonban azt jelenti, hogy az adott önkormányzatnak - az ismert szegénység miatt - az ingatlanai általában nincsenek megfelelő állapotban, de annak az egynek, amelyet az egyháznak majd visszaad, a színvon alát fel kell fejleszteni ahhoz, hogy az átadásra sor kerüljön, egyrészt ezzel nem értünk egyet, másrészt azt gondoljuk, hogy mindenképpen a kormányzatnak kellene ehhez az összegeket előkeríteni. Általában is azt gondolom, hogy ha Magyarországon iskolák, k órházak, szociális intézmények ezrei nincsenek megfelelő állapotban, akkor ez önmagában is botrány, és ez független az egyházi ingatlanok rendezésétől. Azt szeretnénk tehát, hogyha az önkormányzatok az alapfeladataik ellátásához megkapnák az államtól azt a támogatást, ami szükséges ezek ellátásához, függetlenül attól, hogy az adott ingatlant visszaadják vagy pedig "csak" önkormányzati kezelésben és fenntartásban marad. Hiszen ugyanazok az állampolgárok, ugyanazok az emberek használják mindkét intézményt, és akik ismerik a települési valóságot, azok tudják, hogy az egyházak és az önkormányzatok szembeállítása amúgy is elfogadhatatlan, hiszen ugyanazok az emberek használják, egyházi iskolába járnak, de állami egészségügyi intézményt látogatnak, vagy az egyik g yerek egyházi iskolába jár, a másik nem. Az élet ezer példát kínál, amely azt mutatja, hogy itt valóban úgy kell megoldani ezt a kérdést, hogy ne sérüljön se az állam, se az egyház érdeke. A 3. §sal kapcsolatban felteszem - látva a hozzászólók névsorát , lesz erről még részletesebb vita is, én csak annyit tudok mondani, hogy egy alkotmánybírósági határozat mondta ki azt, hogy az önkormányzati iskolák fenntartása, azok biztosítása alkotmányos érdek, és ennek alapján történt a törvényi rendezés. Amikor ezek et az ingatlanokat visszaadni rendelte a törvény és folyamatosan a szentszéki megállapodás is elfogadta ezt, azért történt, hogy az egyházak - a történelmi egyházak elsősorban - társadalmi szerepvállalása erősödjön. Mi az, amiben mi nagyon fontosnak tartju k ezt a társadalmi szerepvállalást? Azt hisszük, hogy ez alapvetően és döntően a kereszténység alapelveként hirdetett szolidaritás megerősítése. Az elmúlt tíz év a magyar gazdaságpolitikában jelentős sikereket hozott, de tudjuk, hogy a társadalom elképeszt ő mértékben kettészakadt. A szegények és a gazdagok közötti különbség folyamatosan, úgy gondoljuk, hogy az elmúlt három évben kiugróan nőtt. Nyilván vannak, akik ezzel vitatkoznak, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy az elmúlt tíz évben olyan
