Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója:
2945 Nem hagyható figyelmen kívül a kormány egyéb, egyházakat érintő tevékenysége sem. A hittanoktatás támogatása, melyet az előző kabinet megszüntetett, ismét költségvetési támogatásban részesül, így 527 ezer gyermek részesülhet hittanoktatásban. Az egyházi közgyűjtemények működéséhez szintén támogatást nyújt tárcánk. Az előző kormány megkötötte az Apostoli Szentszékkel a szerződést, de az ebben foglalt t örvénymódosításokat, gondolok itt elsősorban a közoktatás, felsőoktatás, egyházfinanszírozás kérdésére, már nem végezte el. A polgári kormány működése alatt az egyházak finanszírozása jelentős mértékben kibővült. Amennyiben egyházi intézmény közfeladatot lát el, az állami, önkormányzati intézményekével azonos költségvetési támogatási finanszírozás valósul meg. A törvényalkotás terén végzett munkáról elmondható, hogy minden, az egyházakat érintő törvény módosításra került. Így a közoktatásról, a személyi jö vedelemadóról, a társasági adóról szóló törvényeket említhetném. Néhány szót hadd ejtsek az egyházi ingatlanrendezés folyamatáról, illetve annak költségvetési hátteréről! Az előző kormány időszakához viszonyítva e téren is érdemi előrelépés történt. A '9498 közötti változatlan, évi 4 milliárd forintos keret '99re 5 milliárdra nőtt, 2000ben 6 milliárd forintot fordít a költségvetés e célra, és amennyiben a növekedés tartható, úgy minden remény megvan arra, hogy 2011ig, a törvényes határidőn belül az össz es, még rendezendő ingatlanügy megoldódik. A folyamatos ingatlanrendezést az akadályozza, hogy az előző kormány már '99re és 2000re 44 milliárd, 2001re pedig 2 milliárd forint értékben kötelezettséget vállalt meghatározott ingatlanügyek rendezésére. En nek során nem vette figyelembe az egyházak közötti reális ingatlanarányokat, amelyek a végleges jegyzékek elfogadásával váltak egyértelművé. További kormányzati feladat, hogy az egyházak között említett arányokat az előzetes kötelezettségvállalások kifutta tásával összhangban fokozatosan helyre kell állítani az éves jegyzékek elfogadása során. A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között '97ben megállapodás jött létre a katolikus egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finansz írozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről. A megállapodás megkötését követően megkezdődtek az annak végrehajtását célzó törvényhozási munkálatok, így a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló '91. évi XXXII. törvény módosítása is megtörtént. Ez a módosítás azonban nem felelt meg teljes mértékben a megállapodásban foglaltaknak, sőt a megállapodás szellemével ellentétesen, például még nehezíteni is kívánta az iskolák átadását az egyházak részére. A kormány vegyes bizott ságot állított fel a szentszéki megállapodásban foglaltak végrehajtási kérdéseinek tisztázására, különös tekintettel a szükséges törvénymódosítások előkészítésére. A vegyes bizottság megfogalmazta a maga ajánlásait, amelyek a törvényhozás területét is érin tik, s ezzel munkáját befejezte. Ezen ajánlásokon alapul többek között az egyházi törvény módosításáról szóló újabb, az Országgyűlés elé most beterjesztett törvényjavaslat. A módosítás vonatkozásában szövegszerű egyetértés jött létre a Magyar Katolikus Egy házzal a vegyesbizottsági tárgyalások során, majd ez a vonatkozó kormányelőterjesztés közigazgatási egyeztetése során egyeztetésre került a többi érintett egyházzal is. Kérem, engedjék meg, hogy a továbbiakban ismertessem a módosítás egyes javaslatait. Az egyházi ingatlanrendezési törvény eredetileg a törvényi funkcionális célokra szolgáló volt egyházi tulajdonú ingatlanok természetbeni átadását célozta, és csak kivételes lehetőségként szabályozta az egyház pénzbeli kártalanítását, szintén a megfelelő funk ciójú épület létesítésére, illetve vásárlására. A törvény hatálybalépését követő évek tapasztalatai alapján megállapítást nyert, hogy több esetben aránytalanul nagy költségvetési ráfordítással lett volna megoldható egyegy komolyabb állami vagy önkormányza ti intézmény kihelyezése, és költségvetési, illetve funkcionális szempontból is az egyház kártalanítása volt indokoltabb. Másrészt az egyházak az utóbbi évtizedekben gyakran erősen leromlott állagú épületeket voltak kénytelenek átvenni az önkormányzatoktól , illetve állami szervektől, mely esetekben szerencsésebb lett volna az egyház pénzbeli kártalanítása.
