Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - Az ülésnap megnyitása - A kulturális örökség védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SASVÁRI SZILÁRD, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2926 Összességében ezt fejezte ki a bizottság 9 tagjának tartózkodása, a 11 fő támogató javaslata mellett. Köszönöm f igyelmüket. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra került sor, a napirendi ajánlás szerint 15 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Sasvári Szilárd úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. (Mádai Péter: Nem tíz perc?) Tizenöt. SASVÁRI SZILÁRD , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A törvé nyjavaslat 4. §ának első mondata úgy kezdőik: "A kulturális örökség a nemzet egészének közös szellemi értékeit hordozza, ezért megóvása mindenkinek kötelessége." Ebből a gondolatból tartom meg a törvényjavaslatot támogató beszédet. "Sokan a reményt azonos ítják a jövőbe vetett reménységgel." - írja Pilinszky János. De mint minden valódi értéknek és cselekedetnek, a reménynek sincsenek időbeli és térbeli határai. És éppen ezért talán nincs nemesebb remény, mint a múlt véglegesnek hitt kontinensén partra szál ló reménység. Igaz, a múlt tényein jottányit sem változtathatunk, mégis itt veheti igazán kezdetét az a dráma, ami sorsunkat a valósággal összeköti, eldönti: a minőség, a valóság, a szeretet drámája. Ilyen értelemben mondhatjuk azt, hogy múltunk a mi legfő bb reményünk - írja Pilinszky. "A múltat meg kell becsülni - hogy egy másik idézettel folytassam , de nem azért, hogy benne mindent csodáljunk, elfogadjunk, hanem azért, hogy megértsük, és a fejlődésnek és előrehaladásnak javára fordítsuk." - figyelmeztet ett báró Forster Gyula, a Műemlékek Országos Bizottságának elnöke 1906ban egy terjedelmes munkájában. (10.10) Tisztelt Ház! Ez a törvény abba a sorba tartozik, ami a kormány kiemelt figyelmét tükrözi kulturális örökségünk, hagyományaink iránt, amely a Nem zeti Kulturális Örökség Minisztériumának felállításával, illetve a millenniumi ünnepségsorozat méltó megünneplésének elhatározásával kezdődött, a Nemzeti Színház, a Budapest Sportcsarnok felépítésével, újjáépítésével folytatódott, és amelynek folytatódnia kell a Fidesz kormányzása alatt, és egyetlen kormány sem állhat meg addig, amíg egyetlenegy meglévő darabja örökségünknek, legyen az műemlék, műtárgy vagy régészeti emlék, történeti táj, nem lesz megfelelő állapotban, helyen, tulajdonjogilag rendezetten és védetten. Természetesen nemcsak az elmúlt ezer esztendő értékei szorulnak védelemre, hanem a napjainkban is létrehozott értékek. Ezért támogatja a Fideszfrakció a kormánynak azt a döntését, hogy állami részvétellel olyan kulturális centrum épüljön az exp ótelkeken, ahol többek között helyet kap a Modern Magyar Művészetek Múzeuma, illetve a Hagyományok Háza. Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezhetik, miért fontos számunkra a múlt emlékeinek megőrzése. "A nép létének értelmet az adhat, ha transzcendens hivatásá t teljesíti, és tagjainak lehetőséget biztosít, hogy életüket a pillanatnyi érdekeiken túl egy magasabb dimenzióba helyezhetik." - írja Hamvas Béla. Egyedül a hagyomány adhat hiteles információt arról az alapállásról, világszemléletről, amely meghatározza életünket, akár tudunk róla, akár nem. És alapállása nemcsak személyeknek, hanem közösségeknek is van. Minden ember egyetemes küldetéssel lép a világba, de küldetését csak a konkrét népbe, korba, földrajzi helyre születve, annak táptalajából növekedve és a nnak életerejéből táplálkozva valósíthatja meg. A nép, ha megfosztják kultúrájától, feloldódik, megsemmisül. A történelmi korszakok a rájuk jellemző kulturális háttér nélkül összemosódnak, meghatározhatatlanná válnak. Az ember által lakott helyek kultúrtáj já válnak, mert őrzik az emberek munkájának számtalan nyomát. Az ember mint társadalomban élő lény, egyúttal egymásra épülő hagyományok hordozója. Az ember elválaszthatatlan tehát kulturális örökségétől. Ennek az örökségnek a hordozására az egyes ember nem képes, erre a nemzeti kultúra hivatott. E kultúra magában foglalja a köz- és magánéletet, az állami és vallási, a polgári és népi intézmények, a
