Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 8 (205. szám) - Czoma Kálmán (FKGP) - a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez - "Mire számíthatnak az 1959-60-as évek kolhozosításának nagy vesztesei?" címmel - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - CZOMA KÁLMÁN (FKGP):
2820 Mindezek mellett a 2117es kormányhatározat tartalmi bővítését egyelőre nem látom időszerűnek. A gyorsforgalmi úthálózat építési programja most kapott igazi lendületet, úgy vélem, hogy jelenleg elsősorban a már meghirdetett program teljesítésére kell összpontosítani. A beruházások előrehaladtával azonban - és ez a jövő évet jelenti - e lkészítjük a program folytatásának terveit is. Ezekben a Dunahidakhoz csatlakozó új úthálózati elemeknek, s az M8as, M4es tengely kulcsfontosságú szakaszainak már szerepelniük kell. Összegezésül tehát kijelenthetem, hogy törekvéseink egybeesnek képvisel ő úr szándékával, az ország vízszintes tengelyének kiépítését mi magunk is az előkészítés előtt álló fejlesztések között tartjuk számon. Kérem a tisztelt Házat és képviselőtársamat, hogy válaszomat elfogadni szíveskedjék. (Taps a kormánypártok soraiban.) E LNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megkérdezem az interpelláló képviselő urat, elfogadjae a választ. DR. HORVÁTH BALÁZS (MDF) : Tisztelt Miniszter Úr! Talán nem leszek önhitt, ha azt mondom, hogy ezt a választ több millió ember nevében köszö nettel elfogadom. (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Kis Zoltán: Szép volt!) Czoma Kálmán (FKGP) - a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez - "Mire számíthatnak az 195960as évek kolhozosításá nak nagy vesztesei?" címmel ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Czoma Kálmán, a Független Kisgazdapárt képviselője, interpellációt nyújtott be a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez: "Mire számíthatnak az 195960as évek kolhozosí tásának nagy vesztesei?" címmel. Czoma képviselő urat illeti a szó. CZOMA KÁLMÁN (FKGP) : Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Egy halovány remény felcsillant azokban az emberekben, akik a legnagyobb vesztesei az 195960ban történt erőszakos kolhozosításnak. A reményt az jelentette, hogy az Országgyűlés elfogadta azt a törvényt, amely biztosította volna a szövetkezeti üzletrész kifizetését a többszörösen becsapott, kisemmizett emberek számára. Amikor már befejezés előtt tartott a megyei FMhivataloknál az igénybejelentés, jelentős energiát fektettek bele a hivatalok és az egykori kisemmizettek is, jött a derült égből való villámcsapás, az Alkotmánybíróság megsemmisítette a törvényt. Az Alkotmánybíróság döntéseit tisztelet ben tartjuk, de a kormány nem engedheti meg, hogy azok az emberek kisemmizettek legyenek, akiket megfosztottak egykori vagyonuktól. Az úgynevezett alapító tagoknak abban az időben be kellett vinni a szövetkezetbe a földjüket, állataikat, vetőgépeiket, egys zóval mindent, ami a föld megműveléséhez szükséges volt. Az utána következő években 56 forintos munkaegységért voltak kénytelenek dolgozni, és azért, hogy a saját földjükből kapjanak egy hold háztáji földet. Ezeknek az embereknek a bevitt értékeiből és az éhbérért végzett munkájukból képződött a szövetkezeti vagyon. A zöldbáró urak, akik ezután beültek az elnöki székbe, élvezték a javakat, az elmúlt néhány évben pedig felélték a szövetkezeti vagyon egy részét. A megmaradt nevesített részt pedig - becsapva az idős, nyugdíjas, pénztelen embereket - 510 százalékos áron sok esetben sikerrel felvásárolták. Ez senkinek nem volt alkotmányellenes, Nagy Tamásnak és cinkostársainak ez tetszett, ez ellen nem reklamáltak. A gátlástalan vagyonszerzők most már végérvény esen így akarják kisemmizni az üzletrésztulajdonosokat.
