Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 7 (204. szám) - Az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat részlet... - NIKOLITS ISTVÁN (MSZP):
2713 Nézzük meg, mint mond ez a szűkszavú közlemény, mit sejtet! Bevezet bizonyos fogalmi kategóriákat. Rendben van - mindaddig, amíg ezek a fogalmi kategóriák az egyébként módosítandó törvény hatályban maradó részeivel nem mennek szembe. De az 5. pont szembe megy, hiszen a törvény egzakt módon megmondja, hogy ki volt hálózati személy, ergo ez a kategorizálás vagy átemeli onnét a hálózati sz emély fogalmát, vagy egyszerűbb, ha az 5. pontban utal az alaptörvény 1. § b) pontjára. De kiemelt figyelmet szeretnék fordítani arra, hogy minden egyes adatot minősíteni kell. Ez amúgy egy óriási munka lesz, hatalmas mennyiségű adatról és információról va n szó; egyegy jelentésben, aki látott már ilyet, hemzsegnek a személyek, az események. Hogy ki fogja ezt elvégezni, az egy részletkérdés. Nem irigylem a feladatot tőle, de még talán ez is elvégezhető. Azt azonban mindenféleképpen javaslom, hogy a kategori zálást ne az itt megfogalmazottak, hanem a hatályban maradó alaptörvény szerint szíveskedjenek elvégezni; és némi sandaságra adhat akkor már okot a zárójelben megfogalmazott közlemény. Mit is mond? "A hálózati személy minőség nem zárja ki azt, hogy az érin tett egyben megfigyelt személy is volt." Valóban, nem zárható ki. De ha eljátszunk azzal a gondolattal, hogy mi van, ha megfordítjuk ezt a közleményt, és azt mondjuk, hogy a megfigyelt személy minőség vagy kategória nem zárja ki azt, hogy az érintett szemé ly hálózati személy is volt, ebben a pillanatban az újságolvasó embernek felrémlik a közelmúlt sajtóinformációiból némi polémia bizonyos ellenálló magatartást tanúsító személyek ügynöki múlttal való meggyanúsításáról. (23.30) Tisztelt Képviselőtá rsaim! Nem jogos akkor az a félelem, hogy azért próbál ez a törvény egyszerűsíteni, hogy valakire ezt a vizes lepedőt rá lehessen húzni? Megpróbálta a magyar sajtó, csak vissza kell lapozni néhány hónapot, mondjuk talán egy fél évet is. Akkor az érintett a zt mondta, hogy ez nevetséges, és az ő múltja hitelesíti a személyét. De talán mindenkivel ez nem fordulhat elő, talán valakin rajta maradhat a szamárfül. Én tehát azt javaslom, hogy térjünk vissza ahhoz a kategóriához, amely kategória ma is benne van a tö rvényben, és amely kategória azért született így, hogy ilyen sanda feltételezések egy egyébként tisztességesen megalkotott törvénnyel szemben ne fordulhassanak elő. Éppen ezért adtam be azt a módosító javaslatot, amely az általam ismertetett törvénymódosít ási javaslat 1. § (2) bekezdésében szereplő második mondatot törölné. Ez a második mondat így hangzik: "Az érintett jogállását annak vizsgálata alapján kell megállapítani, hogy az adat felvétele milyen célt szolgált." Mert ha ezt töröljük, akkor így maradh at a többi, hiszen nincs mód arra, hogy a kategorizálás alapján állapítsák meg azt, hogy ki volt hálózati személy, mert nem kell minden adatot minősíteni. És akkor ott maradhat a 3., 4., 5., 6.,7 pont, kiki használja lelkiismerete szerint úgy, ahogy akarj a, de mégiscsak a kategóriák megállapítása az úgynevezett kapcsoló elv szerint történhet. Mi történt erre? Eljön a várva várt bizottsági ülés időpontja. Égtünk a láztól, hogy ezt az egyébként rendkívül racionális és szimpatikus - nem azért, mert én készíte ttem - módosítási javaslatot hogy fogja a kormányoldal minősíteni, nevezetesen éppen a kormány képviselője mit fog rá mondani. Én azt mondtam, hogy ezt el fogják fogadni. Egyszer csak derült égből egy vödör hideg víz, és a kormány képviselője kijelentette, hogy nem támogatják. Nem igazán értettem, tisztelt képviselőtársaim, hogy miért nem támogatják; meg is kérdeztem. Azt mondták, hogy azért, mert szerkesztésében nem illik a törvénybe. Mondtam, hogy jó; innen kezdve már csak az igen tisztelt bizottsági tagt ársaimban bíztam, az ő józan belátásukban, és íme, megérkezett a csoda. Ha előveszik az ajánlást, akkor azt látják benne, hogy a nemzetbiztonsági bizottság, dacára annak, hogy a kormány nem támogatja, bizony ezt a javaslatot befogadta és támogatja. Én akko r még nem néztem utána, hogy mi történt a többi bizottságban, de be kell vallanom, hogy igen kellemes meglepetést okozott, hogy jogértő képviselőtársaim az alkotmányügyi bizottságban is hasonlóképp gondolkodtak, és befogadták ezt a javaslatot. Azt mondták, hogy bizony ebben a törvényben ez egy slampos megoldás, valamit tennünk kell. Becsületére legyen mondva a
