Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 7 (204. szám) - A sor- és tartalékos katonai szolgálat teljesítése rendjének változásával érintett törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
2681 Tisztelt Országgyűl és! Indítványozom, hogy az előterjesztéshez érkezett 24 módosító javaslatot összevontan tárgyaljuk meg. Kérem, aki egyetért a javaslattal, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége elfogadta a javaslatomat. Megnyitom a részletes vitát az ajánlás 124. pontjai alapján. Írásban nem jelentkezett senki előre. A monitoron Lezsák Sándor képviselő úr nevét olvasom, MDF. Tessék, képviselő úr! (20.40) LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Két módosító indítványomra szeretném újólag és röviden felhívni a tisztelt Ház figyelmét, abban a reményben, hogy nemcsak a jegyzőkönyvet olvasókat, de talán a jelenlévőket is sikerült meggyőznöm. A bizottságok ajánlástervezetének a 8. po ntja tartalmazza azt a javaslatomat, mely szerint a tanulmányi szolgálat halasztása ne csak az első képesítés megszerzésének az időszakára legyen engedélyezhető, azaz változatlan formában maradjon fenn a jelenlegi halasztás lehetősége. Mint gyakorló pedagó gus, nem tudok a törvényjavaslatban szereplő szigorítással egyetérteni, mivel a sorkatonai szolgálat nagyon sok reménybeli diák esetében lezár egy tanulási periódust. A gyakorlati életben ugyanis - a tananyag felejtése, a megszerzett ismeretek kopása miatt - a katonai szolgálat befejezése után már lényegesen kevesebben szánják rá magukat további képesítések megszerzésére, mint közvetlenül az érettségi vagy az első diploma megszerzése után. Véleményem szerint nem használ sem az egyénnek, sem az országnak, ha a mainál több fiatal tanulási szándékát hiúsítja meg a katonai behívó. A bizottsági viták eredményei számomra azért is nehezen magyarázhatóak meg, mert véleményem szerint az egész törvényjavaslat legfontosabb változtatása a szolgálati idő csökkenése. Ha n em lenne szolgálatiidőcsökkentés, akkor már ma se tudnánk behívni minden sorkötelest. Miért éppen a tanulni szándékozókat akarjuk elsősorban behívni, miért nem hagyjuk őket utoljára, amikor a több ismeretükkel esetleg már a hadsereg számára is hasznosabba k lehetnének? Eddig semmilyen meggyőző statisztikát nem láttunk arról, hogy a továbbtanulás mennyiben veszélyeztetné a sorállomány kitöltését. Viszont arról tudok, hogy a katonai szolgálat milyen gyakran idézte elő a továbbtanulási szándék feladását. Kérem a tisztelt Házat, fontolják meg az indítványomat! A bizottsági ajánlás 3. pontja jelzi a számomra, hogy nemcsak nekem, hanem még négy képviselőtársamnak is feltűnt az a tervezett jogszabály, amely szerint "az a hadköteles, aki nem kapott szolgálathalasztá st, és 24 éves koráig nem rendelték sorozásra, a katonai alkalmasságának megállapítása céljából felhívás nélkül is köteles megjelenni a hadkiegészítő parancsnokságon". A törvényjavaslat részletes indoklása többek között a nyilvántartások elégtelenségével i ndokolja a hadkötelesek felhívás nélküli megjelenési kötelezettségének ezt az új szabályát. Azoknak a büntetését, akik nem kapják kézhez a sorozási felhívást, és ennek következményeként el se mennek sorozásra, ennek a mulasztásnak a szankcióit még nem tart almazza ez a törvényjavaslat. Véleményem szerint ebben az esetben ez még többünk figyelmét felkeltette volna, de nyilván majd a törvényhez kapcsolódó végrehajtási utasítások intézkednek erről. Számomra elfogadhatatlan hozzáállás a hivatali mulasztások, a h anyagságok, nyilvántartási hiányosságok következményeit egyoldalúan a vétlen fiatalokra terhelni. Manapság annyi hivatalos irat, bevallás és jelentés terheli a civil lakosságot, hogy ezek alapján joggal lenne elvárható mindenkire kiterjedő, teljes körű nép ességnyilvántartás létezése. Elméletben - mind a személyi számok, mind a személyiigazolványszámok, mind a társadalombiztosítási jelzőszámok, mind az adóazonosító jelek alapján - többszörösen is nyilvántartjuk az egész felnőtt korú népességet. Ha ennyire használhatatlan ez a sok adattár, ha ennyire használhatatlan a lakókat és lakcímeket rögzítő népességnyilvántartásunk, akkor miért tettük azt lehetővé, hogy az idén csak egy olyan népszámlálás történjen, amelyik sem a lakcímeket, sem a családi és személyi neveket nem
