Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - Az ülésnap megnyitása - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. FENYVESSY ZOLTÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
269 A ma is létező közszolgálati rendszerek hosszú történelmi folyamat eredményeként alakultak ki. Az európa i fejlődésre különösen a francia és a porosz minta volt a legnagyobb hatással. Ez a két, egymással ellentétes rendszer terjedt el a polgári államokban, egyrészt az úgynevezett zárt közszolgálati rendszer, valamint a nyitott rendszer. Az első legfőbb értékn ek a stabilitást tekintette, ezért részletesen szabályozza a közszolgálatra való alkalmasság, az előmenetel, a felelősség, a díjazás, a képzés és továbbképzés követelményeit. Az utóbbi szorosan kötődött a politikai rendszer változásaihoz, és ezért olyan jo gszabályi környezetet alakított ki, amelyben csak rövid időszakra alkalmazhatók a közhivatalnokok. Például az Egyesült Államokban találkozhatunk ma ezzel a megoldással. Ennek az a lényege, hogy a választásokon győztes párt bizalmi alapon választhatja ki fő leg a magas beosztású közhivatalnokokat, mivel csak ily módon látja biztosítottnak elképzelései megvalósítását. Természetesen ha a soron következő választás a kiválasztott közhivatalnokok számára kedvezőtlen eredménnyel zárul, az új kormány megalakulásával távozniuk kell a közszolgálatból. Napjaink államaiban nincsenek tisztán nyitott vagy tisztán zárt közszolgálati rendszerek. A demokrácia nyomása miatt a nyitott, a szakszerűség nyomása miatt a zárt elvek keveredése a jellemző. A különböző közszolgálati re ndszerek korántsem egységesek abban, hogy kiket tekintenek köztisztviselőnek. Általánosságban köztisztviselőnek tekintik azt, aki állandó munkaviszonyban áll az állammal, az önkormányzattal vagy azok intézményeivel. Nem rendelkeznek általában köztisztvisel ői jogállással viszont azok, akik a versenyszféra szabályai szerint működő közintézményekben dolgoznak. Számos esetben következetlen szabályozásokkal is találkozhatunk, mivel egyes országokban a piaci logika szerint működő állami vállalatok munkavállalóit is köztisztviselőnek tekintik - a közlekedés, a vasúti szolgáltatás, a postaszolgáltatás és az energiaszolgáltatás területén , mivel állami tulajdonról és közszolgáltatásról van szó. A magyar fogalommeghatározás ezeket nem tekinti köztisztviselőnek, mivel csak azokat a munkavállalókat tekinti annak, akik munkájuk révén a közigazgatáshoz, valamint a hatalom gyakorlásához közvetlenül kapcsolódnak, és szerepük van a politika megvalósításában. (12.20) Az újkori magyar közszolgálat zárt közszolgálati rendszerne k indult. Az 1874ben elfogadott pénzügyi szolgálati szabályzat megalkotása a zárt közszolgálati rendszer alapjait vetette meg, a germán befolyást nem nélkülözve. Innen számolhatók a kezdetek. Az átfogó törvényi szabályozás gondolata azonnal felvetődött, d e sajnos már akkor is keservesen ment a koalíciós meg a pártközi egyeztetés. Ennek ellenére az 1885. évi XI. törvénycikkbe foglalt úgynevezett nyugdíjtörvény, az 1883. évi I. törvénycikkbe foglalt minősítési törvény, az 1893. évi IV. törvénycikkbe foglalt illetménytörvény, az 1912. évi LXV. törvénycikkbe foglalt újabb nyugdíjtörvény, és végül, de nem utolsósorban az 1934. évi I. törvénycikkbe foglalt nyugdíjnovella lassú folytatását jelentették a megindult folyamatnak. A második világháború kitöréséig kiala kult egy olyan rendszer, amelyben a köztisztviselő biztosított életpályát tudhatott magáénak. Hacsak valami nagy baklövést nem követett el, akkor amikor bekerült ebbe a rendszerbe, tudhatta, hogy nyugdíjba vonulásáig körülbelül milyen karriert érhet el. A második világháború befejezését követően a koalíciós pártok közötti kiélezett politikai harcok rányomták bélyegüket a közszolgálati rendszer fejlődésére, a korábbi zárt rendszer egyre inkább fellazult. A háború előtti köztisztviselők nagy része a korábbi r endszerhez fűződő kapcsolatai miatt politikailag ellehetetlenült vagy emigrálni kényszerült.
