Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 7 (204. szám) - A magyar hősök emlékének megörökítéséről és a magyar hősök emlékünnepéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - MÉCS IMRE (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
2634 államiságunk ünnepét, augusztus 20át, Szent István ünnepét az új kenyér és az új sztálinista alkotmány ünnepévé alacsonyították; október 23a megünneplése államellenes bűncselekménnyé minősíttetett, szaporítva ezzel a rendőrség munkáját. Ünn epelhettünk viszont november 7én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom esedékes évfordulóján, mintha bármi közünk is lett volna hozzá, azon kívül, hogy következményeit negyven éven át szenvedtük el. Sajnos ez a nemzettudatot romboló szándék 1990 után se m hagyott alább. Emlékezzünk csak arra a hisztériakampányra, arra a jajveszékelésre, amitől Horthy Miklós kormányzó hazai földbe való temetése idején volt hangos az ország! Ugyanezek a hangok gúnyolódtak a Magyar Köztársaság jelképeiről, a köztársaság címe réről folytatott vita során; de tetten érhető ez a gúnyos, lekicsinylő stílus akkor is, ha 1956ról esik szó. Döbbenetes és felháborító, ahogy, hála istennek, egyre kevesebben, de nagy közvéleményformáló erővel bíró csoportok azokról az '56os, még köztün k élő hősökről beszélnek, akik életük kockáztatásával fizették meg mai szabadságunk árát. Elég a Hősök terére kimennünk, hogy az ilyenfajta gondolkodás eredményeiről a gyakorlatban szerezzünk tapasztalatot: addig, amíg más nemzet tisztelettel adózik hősei előtt, addig nálunk az ismeretlen katona sírját gördeszka, görkorcsolya- és BMXpályának használják rosszul nevelt vagy csak közönyös fiatalok. Az előbb megemlítették itt Arlington példáját, a Vörös teret, én megemlíthetném Athént vagy Varsót, ahol díszőr ség vigyázza az ismeretlen katona sírját. És ha a törvénynek van hibája, akkor egy biztosan van: talán nem a Fővárosi Önkormányzat hatáskörébe kellene ennek az ügynek a rendezését helyezni, mert idáig is lehetősége lett volna, hogy ezen a helyzeten változt asson, de nem tette meg. Azt gondolom, ez a honvédelmi miniszter hatás- és jogköre kell hogy legyen, és ilyen irányú módosító javaslatot be is fogunk adni. (17.10) A nemzeti gondolat elutasításáról hozhatok példát a kultúra területéről is. 1992 januárjában , amikor ennek a hónapnak a 22. napját, a Himnusz születésének napját a magyar kultúra napjává nyilvánította az akkori kormány, az előterjesztő minisztérium államtitkára kénytelen volt a kérdések méltatlansága miatt egy televíziós vitát otthagyni. Emlékezt etnék rá, hogy közelmúltunk jó néhány esztendejében hivatalos alkalmakkor nemzeti imádságunk többnyire csak a szovjet himnusz és az Internacionálé társaságában hangozhatott el, mert tudták - és az ellenzők ma is tudják , hogy egy erős nemzettudat megfoszt ja a zavaros ideológiákat vallókat, a lelki zavarosban halászókat a siker esélyétől. Ezért nagyon fontos és mulasztást pótló az előttünk fekvő T/4163. számú, a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a magyar hősök emlékünnepéről szóló törvényjavaslat, a mely nem előzmények nélküli. Elődjének tekinthető az 1924. évi XIV. törvény. Ez a törvény minden esztendő májusának utolsó vasárnapját szentelte az első világháború hősi halottainak emlékezetére. Az előttünk fekvő javaslat a gondolatot és a célt kiterjeszt i ezer esztendőre, mert nincs még egy nép Európában, amelyik ennyi hősi vért áldozott volna a hazája védelméért, mint a miénk. Május utolsó vasárnapját a magyar hősök emlékünnepévé nyilvánítjuk. A törvény elfogadása méltó módon illeszkedik a millenniumi es eményekhez, és folytatja azt a sort, amelyet a 2000. évi I. törvény kezdett meg. A Szent Korona tavaly január 1jei Parlamentben való elhelyezéséről rendelkezett ez a törvény, kiszabadítva az államiság szimbólumát múzeumi zártságából. (Dr. Szűrös Mátyás: R abságából!) Az előttünk fekvő törvény rövid, mindössze öt paragrafusból áll. De nem is kell ennél hosszabb törvény, hiszen az emlékezés és a hősök iránti tisztelet minden igaz magyar lelkében ott él. Fontos törvény ez, értékrendet, erkölcsi rendet helyreál lító törvény. Szinte hallom és halljuk, hallottuk az ellenérveket: van ennél fontosabb dolgunk is, inkább a gazdasággal kellene törődnünk, vagy már megint magyarkodunk. Igen, ha úgy tetszik, magyarkodunk. Magyarkodunk, hogy helyreállítsuk nemzeti öntudatun kat, nemzeti büszkeségünket múltunk teljes egészének becsületes és tisztességes vállalásával. Tesszük azért, mert adósai vagyunk hőseinknek, eleinknek. Tesszük azért, mert tudjuk, hogy az egészséges nemzettudat, a nemzeti önismeret a legfontosabb nemzetépí tő és nemzetmegtartó
