Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - Az ülésnap megnyitása - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KÓRÓDI MÁRIA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
264 Ha részletesen megvizsgáljuk a szabályozást, furcsa dolgokat tapa sztalhatunk. Azokat ugyanis, akik ténylegesen érdemi döntéseket hoznak például a közbeszerzési ügyekben, őket kevesebbszer kötelezzük vagyonbevallásra, mint másokat. A javaslat vagyonnyilatkozatra vonatkozó szabályait az előbb elmondott okok miatt nem tudj uk elfogadni. Ez a rendszer így nem alkalmas a korrupcióellenes küzdelemre. Arra azonban nagyon is alkalmas, hogy tovább rombolja azokat az értékeket, amelyek hatásosabb eszközei lehetnének a korrupció elleni küzdelemnek, így a szakmai rangot és a hivatás morális tekintélyét. A harmadik fő koncepcionális kifogásunk az úgynevezett főtisztviselői, főtiszti kar létrehozása. Ez a javaslat pontosan megmutatja, mit ért a Fideszkormány hatékony állam alatt: azt az államot, amely kizárólag a Fidesz és klientúrája érdekeit szolgálja ki. Csak emlékeztetni szeretnék Stumpf István szavaira, amit a ciklus kezdetén mondott, ugyanis akkor azt mondta, hogy újra kell definiálni, mely köztisztviselőket kell lecserélni. Amikor a Fidesz jött, nem volt fontos a köztisztviselők stabilitása, csak most, amikor remélhetőleg távozásra kényszerülnek. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) Ez a javaslat, a főtisztviselői karra vonatkozó javaslat a kormányklientúra gazdasági vállalkozásra nem alkalmas tagjaiból elit csapatot kíván lét rehozni, amikor a civil közszolgálatban a kiemelt köztisztviselői kar, a rendvédelemben pedig a központi tiszti kar létrehozását javasolja. Ez a kezdeményezés ellentmond a tervezet mindazon rendelkezéseinek, amelyek a közszolgálati életpálya és karrier kié pítését teszik lehetővé. Kiderül ugyanis, hogy a legsikeresebb szolgálati életút sem teszi alkalmassá a magas közszolgálati rang viselőjét arra, hogy stratégiai döntésekkel és programokkal, valamint az európai integrációval összefüggő feladatok végrehajtás ával foglalkozzon. Erre külön elit gárda szükséges, amellyel szemben a szakmai követelmények lényegesen lazábbak, mint a kiemelt státusba nem került kollégák esetén. A tervezett státus nehezíti annak a követelménynek a megvalósítását, amely szerint a moder n közigazgatás a szaktudáson alapul, a teljesítmény értékelése személytelen és nem lehet kiszolgáltatva a hierarchia kényekedvének, a munkamegosztás rendjén világosan elválnak egymástól a szakmai és politikai tevékenységek, az állami és pártfeladatok. A k iemelt főtisztviselői és tisztikar azoknak az érdekeit sem szolgálja hosszú távon, akik oda kinevezésre kerülnek. Ha a tervezett törvény hatályba lép, minden felkészült köztisztviselő arra fog törekedni, hogy távol maradjon a kiválasztottaktól, akik pedig odavágynak, hiányzó szakmai erényeiket kívánják majd az így megszerzett pozícióval helyettesíteni. Ez nem más, mint maga az intézményesített kontraszelekció. Az "utánam az özönvíz" taktikájának megfelelően ebben az esetben is elképesztő terheket ró a kormá ny az utána következő kormányra azáltal, hogy a felmentett főtisztviselőknek úgynevezett rendelkezési állományt biztosít, amely alatt a munkát nem végző, szinekúrában pihenő főtisztviselő öt éven keresztül megkapja az alapilletményét, kedvezőbb politikai s zéljárásra várva. Nem tartjuk szerencsésnek azokat a szabályokat sem, amelyek az etikai eljárásra vonatkoznak. Az etikai és a jogi normák nem azonosak. Ezek keverése sok veszélyt rejt magában, különösen egy olyan rendszerben, ahol az előmenetelhez szüksége s minősítés óhatatlanul is tartalmaz szubjektív elemeket. Én például máig nem tudom értelmezni az 1986ban készült minősítésemben előírt azon feladatomat, hogy legyek elégedettebb az akkori politikai berendezkedéssel. Ilyen minősítési kategóriákra szubjekt ív elemek mentén ma is sor kerülhet. A szabályozás tartalma néhány egészen durva lehetőséget is tartalmaz, mint például a rendőrökre vonatkozó azon szabályt, hogy a rendőrnek jelentkező és közeli hozzátartozója kifogástalan életvitelű kell hogy legyen, és ezt az életvitelt titkosszolgálati eszközökkel is ellenőrizni lehet. De hogy mit jelent a "kifogástalan" és kinek mit jelenthet a kifogástalan életvitel, azt nem mondja el a javaslat. (12.00)
