Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 7 (204. szám) - A magyar hősök emlékének megörökítéséről és a magyar hősök emlékünnepéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - UGHY ATTILA (Fidesz):
2627 tényleges jogalkotási folyamatokra kell hogy fordítsa, és hogy ez legyen a legfontosabb a parlament munkájában. De azért azt gondolom, hogy néhány törvényjavaslat tárgy alásánál kivételt kell tennünk, mint ahogy kivételt tettünk a Szent Koronatörvényjavaslat megtárgyalásánál 1999 decemberében, hiszen az volt a 2000. év első elfogadott törvénye. Azt gondolom, hogy ugyanígy most, e törvényjavaslat tárgyalásánál is kivételt kell tennünk azért, mert a rendszerváltozás utáni parlamenti ciklus ennek az évtizednek, ennek az eltelt tíz évnek egy komoly adósságát próbálja most leróni, vagy próbáljuk most felszámolni. Az előttünk fekvő T/4163. számú törvényjavaslatban a jogalkotók szándéka szerint emléket állítanánk azoknak a hősöknek, akik Szent István államalapítása óta önfeláldozásukkal tették lehetővé, hogy mi most, 2001 májusában Magyarországon, a Magyar Országgyűlés épületében és magyar nyelven vitathassuk meg akár ezt a törvé nyjavaslatot vagy akár bármilyen más törvényjavaslatot. Az utolsó ezer esztendő magyar mártírjainak cselekedetei az adott kor adott pillanatában lehet, hogy teljesen feleslegesnek tűntek, hiszen könnyen előfordulhatott az, hogy a csata a hősies önfeláldozá s ellenére elveszett, sőt az is lehet, hogy az egész háború elveszett, de mégis ezen apró vitézségek egymásra rakódása tette lehetővé, hogy a magyar nemzet ezer esztendőt átvészelve éljen ma is a Kárpátmedencében. Ennek a törvényjavaslatnak azonban van eg y másik, nem betűvel leírt üzenete. Ha egy kicsit patetikusan szeretnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy ennek a törvénynek van egy komoly szellemi tartalma, szellemi hordaléka is. Ez nem másról szól, mint arról, hogy a jogalkotó szeretne emléket állít ani azoknak a névtelen hősöknek, akikről csak a történészek vagy a levéltárban ülő levéltárosok, szakértők tudják, hogy mikor milyen személyes áldozatot hoztak a haza oltárán, mert nevüket elfelejtettük, és a feledés pora hullott azokra a tettekre is, amel yeket akkor ők végrehajtottak. Ezért nincsen például ezekről a névtelen hősökről elnevezve utca, tér, híd, általános iskola, művelődési ház országszerte. Vagy ha mégis el van nevezve, akkor annyira pici, lokális, isten háta mögötti pici kis helyeken, hogy senki nem tudja azt, hogy mikor és mi köthető ezeknek a nevéhez, még akkor is, ha ezek az emberek közvetlenül a környéken laknak. Igen, valóban ezekről az emberekről is szól ez a törvény, és elsősorban ezekről az emberekről kell hogy szóljon. Azokról a vér tanúhalált halt papokról, akiket a korai magyar feudalizmus idején a hitükért a pogányok üldöztek és meggyilkoltak, azokról a magyar vitézekről, akik az akkori német birodalommal szemben, a Németrómai Császársággal szemben vették fel a harcot, arról a meg yebíróról vagy országbíróról, aki egyedüliként állt csatasorba a tatár hordákkal szemben, azokról a végvári vitézekről, akik mindenféle külső segítség nélkül próbálták az osztrák birodalom és a török birodalom határvonalán, a senki földjén védeni az ott él ő magyar parasztokat, magyar jobbágyokat, az elbukott szabadságharcok honvédő hőseiről, az első világháború magyar katonáiról és a második világháborúban elpusztult, elhurcolt magyar katonákról, akik akár a Donkanyarban estek a szovjet csapatok áldozatává vagy a tél áldozatául. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, a nemzetközi gyakorlatban abszolút nem ritka, hogy akár emléktörvényben vagy emléktörvényhez hasonló jogalkotási módszerrel emlékezzenek meg azokról a hősökről, hazafiakról, akik az országért, a nemzetért, a hazáért estek el. Gondoljunk csak az Egyesült Államokra, ahol nemcsak törvényben emlékeznek meg róluk, hanem külön az arlingtoni temetőben, Washington mellett találhatunk egy külön emlékhelyet, amit két fegyveres katona őriz. Egy mécses talál ható ott, ahol az amerikai szabadságért elesett katonáknak állítanak emléket, ráadásul félórás őrségváltással. De hogy a világ másik pólusáról is mondjak egy példát, a Vörös tér közelében a Kreml hátsó falánál szintén található az Orosz Föderációban egy il yen emlékmű. Tehát azt gondolom, a nemzetközi gyakorlat is azt bizonyítja, hogy ilyenre szükség van, és ez abszolút nem idegen az országoktól. (Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
