Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. április 20 (203. szám) - Az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes egészségügyet érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP):
2576 nem állnak rendelkezésre olyan adatok, amelyek egy adott szakterület kórházi kapacitását reálisan megszabhatnák. Mivel az egészségügyi szakellátási kapacitá s felülről vezérelt szabályozásának semmiféle megbízható támpontja nincs, a törvényjavaslat a kapacitásszabályozást finanszírozási alapon kívánja megoldani, amely a jelen gyakorlat bizonysága szerint erre egyáltalán nem alkalmas. A jelenleg érvényes teljes ítményarányos finanszírozás teljesen elhibázott, rossz, és ellenőrzés nélkül súlyosan deformálja a betegellátást. A jelenlegi finanszírozási rendszer miért nem alkalmas az egészségügyi szakellátás kapacitásának a szabályozására? 1. Mert a pontrendszer igaz ságtalan, szakszerűtlen, aránytalan, nem felel meg az adott tevékenység szakmai értékének. 2. Mert a teljesítmény növelésére ösztönöz, ezért diagnosztikus és terápiás polipragmáziát szül. 3. Mert az ápolási időt kritikus mértékben leszorítja. 4. Mert ellen őrzés nélkül csalásra ösztönöz. 5. Mert a diagnózisok meghamisítása révén megbízhatatlanná teszi az egészségügyi dokumentációt. Amennyiben tehát ez az igazságtalan, szakszerűtlen és pazarlást eredményező térítési rendszer lesz az alapja a magyar egészségüg y fekvő- és járóbetegellátó kapacitásának, megjósolható, hogy a legjobban, legszakszerűbben dolgozó ellátók kerülnek végveszélybe, őket fogják a tartós kihasználatlanság alapján felszámolni. S azoknak, akik csalnak, és visszaélnek a finanszírozási rendsze r adta lehetőségekkel, lesz módjuk a kapacitást bővíteni. Egyértelműen leszögezhető tehát, hogy szakmai ellenőrzés nélkül a jelenlegi teljesítményarányos térítés nem lehet a kapacitásszabályozás alapja. Meggyőződésünk, hogy a finanszírozástól független ell enőrző apparátus létrehozása nélkül a magyar egészségügyben nem lehet rendet teremteni. Ha az orvosnak meg kellene térítenie az indokolatlan vizsgálatok árát, két héten belül megszűnnének a felesleges vizsgálatok. Ha az indokolatlan műtétek miatt az orvoso knak kártérítést kellene fizetniük a betegeknek, nem lennének indokolatlan beavatkozások. Ha a feleslegesen beadott injekciók, infúziók árát az orvosoknak meg kellene téríteniük a kórházaknak, nem volna gyógyszerpazarlás. Röviden: ha a szakmai hibákat és m ulasztásokat szankcionálnák, ezek a jelenleginek a töredékére csökkennének. Ilyen határozottságra volna szükség a betegellátás javulása, a meglévő anarchia, az "aki meri, teszi" pontszerző könyökharc és a betegek érdekeit semmibe vevő merkantil szellem fel számolása érdekében. A kapacitás felülről történő, pénzügyi alapon nyugvó, adminisztratív szabályozásával a MIÉP nem ért egyet, de a meglévő kapacitás törvényi védelmére szükség van, ez nem felesleges. A kapacitásbővítés feltételrendszere általánosságban m egfelelő, de az azt meghatározó tervezet, a kormány- és miniszteri rendelet ismeretének a hiányában, jelenleg mégis aggályos. A kapacitás szűkítésének és módosításának a jelenlegi finanszírozási rendszeren alapuló szabályozása azonban nem fogadható el. Vél eményünk szerint a bankok helyett végre az egészségügyet kellene konszolidálni. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Két percre megadom a szót Gidai Erzsébet képviselő asszonynak, MIÉP. DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP) : Köszönöm szépen. Én a 4., a 6. és a 7. módosító javaslatok alapján szintén a kapacitáskihasználtsághoz szeretnék hozzászólni. Szeretném hangsúlyozni azt, hogy a kapacitáskihasználtság vagy kihasználatlanság nem egyenlő az ágyszám nagyságával vagy annak a kihasználtságával, az csak az egyik mutatója, hiszen emellett még számtalan más mutató is van: az egész ellátó intézmény szerkezete, az egyes osztályok szerepe, a műszerek kihasználtsága. Tehát mindig együttesen kell megnézni a kapacitáskihasznált ságot. A másik kérdés, ami nagyon lényeges: hogy mennyi kapacitás szükséges, azt nem lehet egyértelműen csak az ellátás oldaláról feltérképezni. Szakmailag se értek egyet azzal, hogy ezt csak a fekvőbetegellátó intézmény oldaláról közelítik meg, mert a vi tákban már több alkalommal elmondtam, mindaddig, amíg nem lesz egy megfelelő szintű szükségletfeltárás, addig a
