Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. április 20 (203. szám) - Az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem állami elismeréséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - CSIZMÁR GÁBOR (MSZP):
2538 nincs semmink, nem tudunk semmit róla, tessenek megszavazni, és akkor majd kijön a bizottság és ellenőrzi, hogy megfelele a követelményeknek. Hát nem így működn ek a dolgok! Egy nyilvános vécét nem lehet úgy átadni, hogy előtte ne nézzék meg, hogy az megfelele a követelményeknek, nem egy egyetemet! Nem is értem, hogy tisztességben megőszült professzorok hogyan mondhatják azt, hogy elfogadható érvként... Mert azt értem, nem tudom elfogadni, de értem azokat az érveiket, hogy önöknek politikailag fontos az, hogy legyen egy német egyetem. Ezt legalább értem, nem értek egyet vele, de értem. De azok az érvek, amelyek azt mondják, hogy nincs itt semmi probléma, áthágtuk az összes létező törvényt, de majd utólag kimegyünk és megnézzük... Hát ilyen nincs a földön! Hát ne vicceljenek! Ezt nem gondolhatják komolyan! Ha komolyan gondolják, akkor szégyelljék magukat. Köszönöm szépen. ELNÖ K (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. kétperces időkeretben megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Horn Képviselő Úr! Nem állhat om meg, hogy ne szóljak. Olyan szavakat tetszik használni, hogy szégyelljük magunkat, meg orcátlanság, tetszett korábban mondani. Sokkal jobban érezném magamat, ha ebben a Házban ezek a szavak nem hangzanának el. (Horn Gábor: Nem azért vagyunk itt, hogy ön jól érezze magát, hanem ez a feladatunk!) Valahogy másképp, nyilván valami mást tetszett gondolni, nem pedig orcátlanságot. Visszatérve arra a témára, amit most tetszett mondani, az akkreditáció, hát persze hogy keletkezik egy felsőoktatási intézmény, műk ödik, és előbbutóbb elér arra a fokra, hogy meghívja az Akkreditációs Bizottságot, és az akkreditálni fogja. Tehát nem először keletkezik valami olyan, hogy akkreditáljuk anélkül, hogy meglenne. Akkor lesz, amikor az intézet működik, megvannak a berendezé sek, a laboratóriuma, a könyvtára, a professzorai, és akkor aspirálhat arra, hogy egyetemi rangra akkreditálják, nem pedig fordítva. Én a gyakorlatból beszélek, én igen gyakran szerepeltem akkreditációs bizottságokban, ahol ezt a folyamatot csináltuk. De e z egy részletkérdés, ettől függetlenül ez a törvény lehet jó vagy rossz. Azt szeretném még hozzátenni, képviselő úr, tisztelt Ház, mindnyájunknak, hogy én úgy értem ezt a törvényjavaslatot, ami előttünk van, hogy ez egy szándék, egy intenció, a kormány elé nk hozott egy jó szándékú valamit. Az, hogy az épület még nincsen teljesen berendezve, az, hogy nincs meg minden részlete - hát egek ura, hol kezdődik valami? Valahol elkezdődik, és a többi részlet hozzáadódik. Nem úgy van, hogy valami tökéletes nagy terv megszületik a nagyok fejében, és minden aszerint lesz. Nem, ez egy folyamat, képviselőtársaim, és én ezzel meg vagyok elégedve. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Horn Gábor: Gratulálok!) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képvis elő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Csizmár Gábor képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr! CSIZMÁR GÁBOR (MSZP) : Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Röstellem, hogy szót kell kérnem ebb en a vitában, és röstellem, hogy Horváth János képviselőtársam figyelmét fel kell hívnom arra, hogy valószínűleg nem olvasta elég pontosan a felsőoktatási törvényt, pedig önnek sokkal nagyobb a gyakorlata ebben a kérdésben, mint nekem. De ha elolvasná, és tudná a jogszabályi előírásokat, akkor nem mondana olyat, hogy egy új egyetem létrehozása előtt nem kell lefolytatni az akkreditációs eljárást. Ön összetéveszti a korábbi volt állami egyetemek akkreditációját az újonnan létrehozott magánegyetemek akkreditá ciós folyamatával.
