Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. április 19 (202. szám) - A hírközlésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - MOLNÁR GYULA (MSZP):
2501 ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Hozzászólásra következik Molnár Gyula képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. MOLNÁR GYULA (MSZP) : K öszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Mielőtt a kormány tényleg visszavonná a javaslatot, gyorsan még egy rövid hozzászólást tennék. Azt hiszem, egyetértünk ebben a mostani vitában is és az egész eddigi törvényelőkészítésben, hogy egy fontos kérdés ről van szó, egy fontos terület szabályozásáról. Mindenki abban érdekelt, hogy legyen törvény, és reményeink szerint mindenki abban érdekelt, hogy egy jó és működőképes törvény legyen. Azt gondolom, hogy amikor az egész folyamat elkezdődött a törvényi konc epció kialakításakor, egy picit más piaci helyzetről gondolkodott mindenki, akár maga a szolgáltatói szakma, akár pedig maga a kormány. Szeretném, ha a saját magunk fejében végiggondolnánk mindazt, hogy mi is történt az elmúlt egymásfél évben a piacon, mi történt azokkal a nagy szolgáltatóvállalatokkal, amelyek dominálták az európai piacokat, mennyire igaz az az állítás vagy az a tétel, hogy egy megnyitott liberalizált piacra dőlni fognak az újabb és újabb vállalkozók, akik megpróbálnak harcolni a szolgált atókért. Mennyire igaz tehát az az állítás, amit - ha jól emlékszem - Lezsák Sándor mondott az elején, hogy itt egy folyamatosan növekvő, dinamikusan növekvő piacról van szó, amit dinamikusan növekvő számú szolgáltató próbál meg kielégíteni. Szeretném azt az információt megosztani önökkel, amit nemrég hallottam, amelyik arról szól, hogy Magyarországon először ebben az évben csökkent abszolút mértékben a vezetékes telefont használók száma. Ez abból fakad, hogy egyesek számára - azok számára, akiket csak hívn ak, és ő maga nem akar hívásokat kezdeményezni - ma már úgy tűnik, hogy jobban megéri egy mobiltelefon használata, mint egy vezetékes telefon előfizetési díjakkal és kapcsolási díjakkal. Tehát nem arról van szó, hogy egy dinamikusan növekedő piacot kell sz abályozni, hanem könnyen lehet, hogy rövid időn belül egy egyre szűkülő piaci szereplőkkel, és tulajdonképpen abban a sávban, amit most leginkább szabályozunk, már nem is növekvő piacot kell nekünk megvizsgálnunk. A harmadik ilyen állítás ez a tizenegy var iáció. Minden kormánypárti képviselőtársam elmondja, hogy micsoda fényes sikere ez a törvényelőkészítésnek, hogy a 11. variáció van itt előttünk. Én azt gondolom, hogy ez az egyik legnagyobb baja ennek a törvénynek. Legnagyobb baja az, hogy különböző vari ációk, különböző koncepcionális megközelítésekkel, különböző helyen készültek, és a legnagyobb változás ebben a törvényben pont a 11. variáció A- és Bverziója között volt. Az utolsó este, a kormánydöntés előtt nagyon súlyos koncepcionális ügyek kerültek k i, és súlyos koncepcionális ügyek kerültek be. Tehát azt gondolom, hogy ez a törvény ebből a szempontból hordozza magán azt, hogy bizonyos belső ellentmondásai vannak. Nagyon gyakran nem pontosan hivatkoz za meg azokat a helyeket, amiket egyébként tartalmi oldalról az elején felvet. Nos, a vita ezen szakaszában szeretnék még egyszer kitérni arra a kérdésre, amit szinte minden szocialista hozzászóló az elmúlt időszakban megtett, ez a Magyar Posta helye és sz erepe ebben a törvényben. Azt az állítást szeretném még egyszer megismételni - és nem tudtak minket ettől eltántorítani az elmúlt időszakban meggyőző szavaik , hogy miközben a törvény minden egyes kommunikációja, passzusa arról kellene hogy szóljon, hogy liberalizáció, aközben van egy szelete, ez pedig a Magyar Posta, ahol egyértelműen monopolhelyzetet teremt. Stumpf miniszter úr bevezetőjében azt mondta itt nekünk, hogy elmosódtak a határok a különböző területek között. Akkor viszont azt szeretnénk látni, hogy nem egy régi típusú postai szabályrendszer kerülne itt rögzítésre, hanem valóban az elmosódott határú, modern, jövőbeni posta képét próbálnánk meg felvázolni.