Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. április 19 (202. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. TABAJDI CSABA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2427 Megadom a szót Tabajdi Csabának, aki az MSZPfrakció véleményét fogja tolmácsolni; őt követi majd Szentgyörgyvölgy i Péter, a Kisgazdapárt részéről. DR. TABAJDI CSABA , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Kedves hazai és határon túli Honfitársaim! Tisztelt jelen lévő, határon túli Vezetők, Püspök Urak! A magyar szocialisták a nemzetépítés egyik fontos lépésén ek tekintik, hogy minél szélesebb parlamenti egyetértéssel szülessen meg egy átfogó törvény a határon túli magyarokról, a szomszéd országokban élő magyarságról. A nemzetépítés sorában ez az állomás egy olyan állomás, amely több mint egy évtizedes folyamat része. Hogy ez mennyire lesz történelmi, azt majd megmutatja később a történelem, de mindenképpen fontos állomás abban a 13 éves folyamatban, amely 1988ban indult el a kisebbségi rendszerváltozással. S ami ennél is lényegesebb, hogy a határon túl a határo n túli magyarság a jogfosztott, másodrangú állampolgár állapotából mára politikai erővé, kormányzati erővé, megkerülhetetlen európai tényezővé vált. Kedves Barátaim! Ez az a folyamat, amelybe beilleszkedik ez a mostani törvény, amely egy szempontból fordul atot jelenthet, bár a fordulatot 1988ban Szűrös Mátyás kijelentése jelentette, amellyel leszámolt a Kádárkorszak bűnös hallgatásával; kijelentette, hogy a Kárpátmedencében egységes magyar nemzet van. Ezt erősítette meg Antall József - Isten nyugosztalja ! - Magyarország miniszterelnökeként. Bár voltak viták a kijelentése körül, de mára kiderült és egyértelmű, hogy egyetlen magyar felelős politikai erő sem kerülheti meg a határon túli magyarság ügyét mint alapvető kérdést. Tisztelt Jelenlévők! A leglényege sebb és legfontosabb, hogy a határon túli magyarság az elmúlt évtizedben nagyon fontos változásokon ment keresztül. (11.00) Nem mondhatjuk még el, hogy áttörés történt volna életükben, de összehasonlíthatatlan a mostani állapot az '8990 előttivel. Ha még nem is mondhatjuk el, hogy a határon túli magyarság közösségei, a határon túli magyar közösségek teljesen egyenjogú, egyenrangú állampolgárai lennének az adott társadalmaknak, hogy megtörtént volna a megfelelő társadalmi integrációjuk az adott társadalomba , és meglenne teljes körű, európai normákkal egybehangzó autonómiájuk, de mégiscsak ki kell mondjuk, hogy ez az autonómia mára félig készen van, hiszen ezt az autonómiát építette az RMDSZ sikeres kormányzati tevékenysége, a Magyar Koalíció Pártjának küzdel mes, de eredményes tevékenysége és a vajdasági magyarság kormányzati szerepe. Ezek mind nehéz és küzdelmes szerepvállalások, de végül is bebizonyították Európának nemcsak azt, hogy Trianon óta mi vagyunk Európa legbékésebb nemzeti kisebbsége, mármint a hat áron túli magyarság, azon határon túli magyarság, amely mindenkor csak az alkotmányosság sáncain belül lépett fel jogai védelméért, de bebizonyította az RMDSZ, az MKP és a VMSZ, hogy a határon túli magyarság képes az adott ország problémáinak egészében, ko mplexitásában gondolkodni, és a határon túli magyarság a legelkötelezettebb híve az európai integrálódásnak. Ki kell mondjuk, hogy a határon túli magyar legitim szervezetek mára megkerülhetetlenek lettek a többségi elitek számá ra, ha el akarnak kerülni Európába. Megfogalmazhatjuk úgy is, hogy az európai integrációban kritérium lett, hogy milyen a kisebbségi kérdés, és még egyszer mondom: RMDSZ, MKP, VMSZ és más határon túli magyar szervezetek nélkül, a kisebbségi kérdés megnyugt ató rendezése nélkül nincs esélye szomszédainknak az integrálódásra. Ez egy rendkívül fontos tétel; mint ahogy nagyon fontos az is, hogy Budapest és Magyarország is megkerülhetetlenné vált. Tulajdonképpen ez egy olyan helyzet, amelyre oly régóta vágytunk. Gion Nándortól, amikor még a Vajdaságban élt, jeles vajdasági írótól megkérdezték még azokban az időkben, amikor nem volt oly nyomorúságos a vajdasági magyarság helyzete, hogy mit tehet Magyarország a határon túliak érdekében; akkor Gion Nándornak volt egy mondta: legyetek valakik! És ma kimondhatjuk ebben a parlamentben, hogy Magyarország lett valaki. Tagja a NATOnak, ott állunk az Európai Unió küszöbén a legfelkészültebbek sorában, mi vagyunk
