Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. április 18 (201. szám) - A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - POZSGAI BALÁZS (MSZP):
2393 Ugyanolyan csalódott voltam, mint a közelmúltban akkor, amikor szembesültem például azzal a törekvéssel, hogy 90 vagy akár 150 évre is titkosítani lehessen az emberi jogainkat megcsúfoló titkosszolgálatok tevékenységét az áldozatok és a kárvallott társadalom előtt. Úgy érzem, hogy már a rendszerváltó politikai erőket is behálózták és eltérítet ték eredeti céljaiktól ezek a láthatatlan erőterek. Indítványom elutasítását másképp nem tudom értelmezni, hogy még a mai kormány is elismeri és jogszerűnek vélelmezi a Rákosi- és Kádárkorszak alatti, magyar állampolgárságtól megfosztó jogszabályokat. Mir ől is van szó? Ebben a sötét korszakban, 1948 és 1981 között mintegy 1700 személyt fosztottak meg vagyonuktól és magyar állampolgárságuktól a kommunista diktatúra utasításait kiszolgáló bíróságok vagy bírósági döntés nélkül a hatóságok. Ezeket a határozato kat a korabeli hivatalos közlönyök is közzétették, annak ellenére, hogy Magyarország formálisan aláírta az ENSZnek az általános emberi jogokra vonatkozó nyilatkozatát, amelynek a 15. és 17. §ai egyértelműen tiltották az állampolgárságtól történő megfoszt ást. Ma nem tekinthető jogállamnak az az ország, amelyik megfosztja állampolgárságuktól az állampolgárait, és ehhez azt kell hozzátennem, hogy az az ország sem tekinthető a jogállamiság példaképének, amelyik jóváhagyja és jogilag is elismeri múltbéli eltév elyedését az állampolgárságtól történő megfosztás területén. 1990ben egyértelművé vált, hogy Magyarország nem léphet be a civilizált országok klubjába, ha törvényhozása nem nyilvánítja semmissé az alapvető emberi jogokba ütköző határozatait. Az akkori tap asztalatlan törvényhozás hitelt adott a régi apparátus magyarázkodásának, és nem semmissé nyilvánította az állampolgárságtól megfosztó határozatokat, hanem csupán hatálytalanította 1990. július 31étől. Akiket tehát 1948ban jogellenesen megfosztottak magy ar állampolgárságuktól, azok legalább 1990ig, ma is külföldieknek számítanak. Most mód lenne az elkövetett törvénytelenségek orvoslására oly módon, hogy az állampolgárságuktól akkor megfosztottak kinyilváníthatnák, hogy véleményük szerint semmis az őket á llampolgárságuktól megfosztott jogszabály. Ezt a nyilatkozatot a köztársasági elnök tudomásul venné, és ezáltal automatikusan folyamatossá válna a jogainak sértettek állampolgársága. Nem lenne szabad még formailag sem legitimálnunk azokat az emberi jogokat sértő ítéleteket, amelyek még az akkori kormányok által aláírt nemzetközi egyezményekkel is ütköztek. Nos, ezt a jogfosztottakat rehabilitáló indítványomat utasította el az előterjesztő. Mindenesetre a képviselőcsoportom meg fogja szavazni ezt az indítván yt. Ennyit mindenképpen el kellett mondanom. Elnézést kérek a kemény bevezető mondatokért, de valóban nagyon keserűen éltem meg az elmúlt két és fél esztendőben, hogy ezt a kérdést nem sikerült a saját kormányommal tisztázni. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Sz ili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Pozsgai Balázs képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr! POZSGAI BALÁZS (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az ajánlás 8. pontjáva l kapcsolatban pont ennek az ellentettjéről szóló, az állampolgárságról való lemondással kapcsolatos javaslatunkat szeretném védeni. Feltételeztük, hogy ez kormánytámogatást fog kapni, hiszen az európai állampolgársági egyezmény 8. cikke határozza meg az e gyén kezdeményezése alapján az állampolgárság elvesztését. (0.00) Javaslom, hogy az előterjesztő szíveskedjék ezt az elutasítást átgondolni, hiszen itt egy európai egyezménynek az átvételéről van szó, ami alapvetően nem is befolyásolja e törvé ny szellemét. Köszönöm szépen.
