Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. április 18 (201. szám) - A külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP):
2378 letelepedett és a bevándorolt jogállása között különbség van, és sajnos nem lehet áttekinteni, azt hiszem, nincs ember, aki át tudná tekinteni, hogy a törvény szövetébe történő belenyúlás milyen előnyöket és milyen hátrányokat teremtett. Ehhez képest az összes többi módosító indítványunk elvérzése már apróságnak tűnik. Világosi Gábor nem kért fel arra, hogy érveljek az indí tványa mellett, de miután szorosan összefügg a mi indítványainkkal Világosi Gábor javaslata, ezért engedjék meg, hogy utaljak erre. Világosi Gábor kifogásolja a törvénynek azt a helyét, amely kimondaná - ez a 21. § (2) bekezdése , hogy elutasítható annak a külföldinek a letelepedési kérelme, akinek a magyar társadalomba történő beilleszkedése nyilvánvalóan nem várható. Ha lenne erre idő és mód és nem az éjszaka kellős közepén vitatkoznánk erről a törvényről, akkor szívesen vetném stíluselemzés alá ezt a tö rvényi helyet, hogy vajon ki az, akinek a magyar társadalomba való beilleszkedése nem várható. Vajon helytállóe, elfogadhatóe az a kormányzati indokolás, hogy annak a beilleszkedése nem várható, akinek a származási országában jellemző szokásai a magyar t ársadalomban nem elfogadottak? Vajon az európai uniós országok között nincse olyan ország, ahol olyan elfogadott szokások vannak, amelyek a magyar társadalomban nem elfogadottak? Csak a közelmúlt nagy port felvert eseményére szeretnék utalni, és nem szíve sen mondom jegyzőkönyvbe a példámat, mert senkinek nem akarom az érzékenységét megsérteni, de az európai uniós országok jogi formát és lehetőséget adnak olyan állampolgári döntéseknek és választásoknak, amelyek Magyarországon elképzelhetetlenek. Azt jelent ené ez, hogy egy holland állampolgár magyarországi beilleszkedése ezért el nem várható? És nem szeretném a kérdések számát tovább szaporítani. Ez a törvényi hely a számunkra elfogadhatatlan, és a Világosiféle indítványhoz benyújtott kapcsolódó módosító in dítványunk elfogadása, hogy úgy mondjam, kikerülhetetlen feltétele annak, hogy a törvény elfogadását mérlegelni tudjuk. Két olyan törvényhelyről szeretnék még szólni, amelynek a súlya ugyanilyen fontos. Sokat vitatkoztunk mind az általános vitában, mind pe dig a közbeeső egyeztetések során arról a törvényi rendelkezésről, amely kimondja, hogy nem lehet kiutasítani azt a külföldit, akit a bíróság olyan bűncselekmény miatt ítélt el, amely legalább egy év szabadságvesztéssel fenyeget. A minisztérium kiváló szak értői a schengeni megállapodásban előírt kötelező érvényű előírásra hivatkoztak akkor, amikor ennek a mellőzését kértük, egyébként egy közbeeső puha megoldás született. Mégis fontosnak tartom elmondani, hogy vettük a fáradságot és megnéztük a schengeni vég rehajtási megállapodás idézett 96. cikkét. Ez az idézett 96. cikk úgy fogalmaz, hogy "maybe". Ez az én szerény angol tudásommal sem "kötelezés", hanem "lehetőség" arra, hogy azt, akit a törvény várhatóan egy év börtönbüntetéssel fog sújtani, azt veszélyesn ek lehet tekinteni vagy az veszélyesnek tekinthető, tehát ez mindenképpen megengedés, és nem kötelező előírás. Mint ahogy azt is fontosnak tartjuk, hogy ha a bíróság mellékbüntetésként nem szabja ki a kiutasítás büntetését, akkor erről a kiutasításról az i degenrendészeti hatóság a bíróságot felülbírálva ne dönthessen. Az erről szóló kapcsolódó módosító indítványunknak is ugyanolyan súlyt tulajdonítunk, mint az előzőnek. És végül a magánszálláson megszállt külföldiek bejelentési kötelezettségéről ismét Világ osi Gábor módosító indítványa szól. A hivatkozás itt is a schengeni végrehajtási megállapodás, a hatálybalépés ideje viszont a jövő év. Nem világos viszont, hogy mi lesz az uniós állampolgárokkal, hiszen a törvényi szöveg e pillanatban nem tesz különbséget , az uniós állampolgárok bejelentési kötelezettsége elképzelhetetlen. (22.50) A schengeni végrehajtási megállapodás pedig ezt nemcsak hogy kizárja, hanem még más országok állampolgáraira vonatkozóan is kivételekre ad lehetőséget. Elnök Asszony! Tisztelt Ké pviselőtársaim! Az általános vitában felmerült az, hogy szabade rosszkor kétharmados törvényt módosítani. Ebbe a vitába mi nem kívántunk belemenni. Arról viszont meg vagyunk győződve, hogy bár mindig lehet jobb időpontot találni a pillanatnyinál, egyet
