Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. április 18 (201. szám) - A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
2327 önkormányzatok ebből a támogatásból, h a garantálni tudják, hogy az évek alatt az önkormányzati források az építkezés végrehajtására, befejezésére rendelkezésre állnak. A másik megközelítése ennek a dolognak az, hogy ma pénzügyminisztériumi források alapján 200 önkormányzat szennyvízberuházása van félkész állapotban, tehát nekünk a törvény minden pozitívuma mellett ezt a belső ellentmondást is fel kell oldani: ha egyszer valamit egyik oldalról kötelezővé teszünk, és elvárjuk, hogy ezekben a kérdésekben az önkormányzatok lépjenek, a másik oldalró l, ha nem biztosítjuk ezt a forrást, akkor ez a dolog ilyen értelemben nem fog megvalósulni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Az imént tévesen jeleztem a hozzászólót, úgyhogy nem Horváth Béla, hanem Lezsák Sándor képvise lő úr következik, a Magyar Demokrata Fórum részéről, akit majd Kiss Andor követ a MIÉPtől. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A törvényjavaslat államtitkári előterjesztéséből kitűnt, hogy a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII . törvény módosítása a települési szennyvíztisztításról szóló európai uniós irányelvben meghatározott követelményeknek a hazai jogrendbe illesztése érdekében szükséges. A törvényjavaslat a vízgazdálkodás területén emiatt pontosítja, illetve részben újrafog almazza mind az állam, mind a települési önkormányzatok feladatait. A feladatok újrafogalmazására csak a települési szennyvíztisztítás feladatainak a szemszögéből tesz javaslatot az előterjesztő, holott egy szomorú aktuális esemény, a tiszai árvíz indokolt tá tenné a vízgazdálkodási problémáknak egy tágabb újrafogalmazását is. Tisztelt Ház! Az állam feladatait a javaslat a korábbi törvényhez képest csak pontosítja. A korábbi, a vízgazdálkodás országos koncepciójának a kidolgozására és végrehajtására vonatkoz ó bekezdés bővült az országos program egyes részterületeinek a kialakítási kötelezettségével is. A törvényjavaslat a koncepció kidolgozására vonatkozóan nem tartalmaz semmilyen határidőt. A határidő hiányát, az ebben rejlő késlekedési lehetőséget aggasztón ak tartom a jelenlegi körülmények között. Emlékeztetem a tisztelt Házat, hogy az 1995. évi törvény sem tartalmazott határidőket, de akkor még nem lehetett látni az országot fenyegető, növekvő árvízveszélyt. Az elmúlt három év vízmagassági rekordokat döntő árvizei arra figyelmeztetnek minket, hogy nem késlekedhetünk, nagyon hamar, egy új koncepció keretében kell megterveznünk és megszerveznünk a Tisza mentén élők árvíz elleni védelmét, mert minden jel szerint a korábbi koncepció szerinti védekezés tovább már nem szolgálja az itt élők élet- és vagyonbiztonságát. Eddig a védekezés egész rendszere annak a célnak a szolgálatában állt, hogy az időről időre bekövetkező árvizeknél a víztömeget minél gyorsabban engedjék keresztül a fő elvezetőn, azaz a gátakkal határ olt hullámtérben. Ez a koncepció az elmúlt évszázad esztendeinek többségében bevált, az utóbbi három évben viszont tarthatatlannak bizonyult, és úgy tűnik, ma már nem lehet kizárólag a gátak magasítására alapozni a védekezést. Ha a különböző vízfolyásokon egyszerre érkező árhullámok feltorlódnak, akkor ma már a legmagasabb gát is alacsonynak, gyengének bizonyulhat. Ezzel nem azt mondom, hogy rossz volt a korábbi elképzelés, hanem csak azt mondom, hogy ezen az élet már túllépett, okafogyottá vált. A Tisza ví zgyűjtő területein végzett erdőirtások új helyzetet teremtettek, s nekünk ehhez a megváltozott körülményhez mint alvízi országnak alkalmazkodnunk kell. A gátak vég nélkül már nem magasíthatóak tovább, és egy olyan hirtelen jött áradat, mint az idei, amelyi k 24 óra alatt nyolc méternyit emelt a vízszinten, bármikor átszakíthatja a rejtett gyenge pontokon a védműveket. A legtöbb szakmai javaslat az eddigi hullámtérnek csak a jelentős kiterjesztése árán látja elkerülhetőnek az árvizeket. A további kérdés az, h ogy mit lehetne kezdeni a ma még hullámtéren
