Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 12 (185. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
24 Kérem önöket, hogy a szavaz ataikkal - ahogy egyébként tették az oktatási törvények tekintélyes részében - a jövőben is legyenek kedvesek támogatni a kormány előterjesztéseit. Kovács elnök úr is fölvetett néhány olyan, elsősorban társadalompolitikai kérdést, amelyet a tisztánlátás ér dekében szeretnék néhány adalékkal kiegészíteni. Először is azzal, hogy nem először tűnik föl nekem, hogy amikor az ország eredményeiről beszélünk, akkor a másik oldalról az a vélemény hangzik el, hogy a kormány a saját sikereivel büszkélkedik. Nem keverné m össze a két dolgot. Szerintem egy dolog, hogy a kormány egyegy kérdésben hogyan teljesít. Mint tudják, állunk rendelkezésükre, például az népegészségügyi offenzíva kérdésében is a miniszter úr áll rendelkezésére önnek is azonnali kérdéseknél, interpellá ciónál; minden szakmai kérdésben, ahol a kormány tevékenységét kell megvitatni, hát persze, állunk rendelkezésükre. Amiről én beszélek, az nem a kormány teljesítménye, csak az is benne van. Arról beszélek, hogy körülbelül hol tart hazánk, milyen lehetősége i vannak, merre kellene haladnia a jövőben, és mit kérek önöktől annak érdekében, hogy önök segítsék Magyarországot abban, hogy sikeresen haladjon ebbe az irányba. Ezért én általában nem sikerekről szoktam beszélni, hanem feladatokról szoktam beszélni, hog y mit kellene tennünk a következő néhány esztendőben, hogy a kitűzött célokat elérjük. Ehhez szoktam támogatást kérni, elsősorban persze a kormánypártiaktól - Bánk Attila úrnak igaza van, eddig mindig meg is kaptam, amit hálás szívvel köszönök , de igényt tartunk, ha lehetséges, megköszönjük, örülünk, ha az ellenzék is támogat bennünket ezen célok elérésében. Ami a családi pótlék ügyét illeti: szíven ütött az a dolog, amit arról mondott, hogy a polgári kormány különbséget tesz gyermek és gyermek között. (K özbeszólás az ellenzék soraiból: Ez így is van!) Amikor '98ban megalakult a polgári kormány, nekünk azt az örökséget kellett átvennünk, hogy önök az alanyi jogon járó családi pótlékot megszüntették. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van!) Az vajon nem minősüle úgy, hogy önök különbséget tettek gyermek és gyermek között, amikor a családi pótlékot megszüntették? (Közbeszólás balról: Rászorultsági alapon...) Azt most zárójelbe teszem, hogy vajon helyes volte - nem akarok belebocsátkozni a vitába - azt m ondani, hogy minden olyan családban megvonjuk a családi pótlékot - ahogy önök tették , ahol az egy főre jutó jövedelem meghaladta a 15 ezer forintot. (Bauer Tamás: 8 százalék...) Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, ezért szerintem a családi pótlék alanyi jog on való fizetése - amit visszaállítottunk - éppen abba az irányba tett lépés, hogy minden család érezze, hogy minden gyermek fontos az ország számára. Az már egy másik történet, elnök úr, kérem, hogy azért azt a körülményt sem hagyjuk figyelmen kívül, hogy ki az, aki dolgozik. Ez legalább olyan fontos. (Hosszan tartó taps a Fidesz, a Kisgazdapárt, az MDF és a MIÉP soraiban.) A kormánynak két lehetősége volt; nehezen választottunk egyébként az ügyben, hogy melyik úton induljunk el. Technikailag, módszertani szempontból két lehetőség volt előttünk. Az egyik lehetőség az volt - sokáig gondolkodtunk ezen, a kereszténydemokraták egyébként a Fidesz parlamenti frakciójában végig emellett érveltek , hogy csináljuk azt, hogy egy család megkeresett jövedelmét, a szül ők jövedelmét úgy adóztassuk, hogy osszuk el annyi emberrel, ahányat a háztartásban eltartanak. Ennek az eredménye az lett volna, hogy két kereső szülőnél ha van három gyerek, akkor úgy kellett volna az adót fizetniük, mintha azt öten keresték volna, hisze n öt embert kell belőle eltartani. Ez volt az egyik lehetőség, csak ez rendkívül bonyolult, számos technikai kérdést vetett volna föl, és NyugatEurópában általában visszakoztak belőle. Nem azért, mert ne lett volna igazságos, mert meggyőződésem szerint ez a legigazságosabb rendszer, hanem mert a gyakorlatban olyan bonyolult adóeljárási következményei voltak, hogy nem működött. Ezért mi ugyanilyen hatással járó másik módszert választottunk: ez a gyermekek után járó adókedvezmény évenkénti meghatározásának a mértéke. De ma ez lényegében annyi, mintha egyébként minden ember úgy adózna, ahány embert eltart. Egy kétkeresős családban, ha van három gyerek, ma az adóteher körülbelül annyi, mintha azt a jövedelmet öten keresték volna meg, és úgy számolták volna ki a z adójukat. Ezért mondja azt Bánk Attila, hogy formai szempontból ez nem
