Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. április 18 (201. szám) - Az ülésnap megnyitása - Bejelentés előterjesztés visszavonásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár:
2219 Nem tisztem, nem célom és nem is lehet feladatom, hogy egy legfelsőbb bírósági ítéletet bármilyen módon megkérdőjelezzek, egyet is értek vele. Azt mondja ez a legfelsőbb bírósági ítélet, hogy törvényben kell szabályozni mindazt a hoss zú távú tevékenységet, amelyre egy államnak utána számítania kell. Ez a dolgok lényege. Önök, tisztelt Fidesz, tisztelt kormánypártiak, az utóbbi években sorozatosan jelentetik meg azokat a terveiket és koncepcióikat, amelyeknek a folyamatosságába vetett b izalma senkinek sem lehet meg addig, amíg ezt önök nem törvényekbe foglaltan írják elő. Egyetlenegy olyan törvényt a magyar parlament nem fogadott el, amelyik az autópályaépítésre, a lakásépítésre vagy az előbb idézett idegenforgalom fejlesztésére vonatko zna; egyetlenegy olyat sem, amelynek a folyamatosságát egyébként az államháztartási törvény és a céltámogatási rendszer alapján megtehetnék. Az a probléma, hogy bármikor bármelyik kormányzati döntéssel keresztül lehet húzni azt, amit az elődeik ilyen módon elindítottak. Igazából véve egy nemzet felemelkedésének igazi lehetősége az, hogyha a választási ciklusokon átnyúló fejlesztéseket indítanak és hajtanak végre. Az Európai Unió valamennyi tanulsága azt bizonyítja, hogy a nagy tervek és koncepciók ilyen mód on nem kerülnek elfogadásra. Ám azoknak a kulcsprogramjai több évre szóló, méghozzá finanszírozási garanciákkal rendelkező elfogadást nyernek és törvényben rögzítettek. Ezek közül önök egyetlenegyet idáig (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ilyen volt a világk iállítás, ugye?) még nem terjesztettek elő! A dolgok lényegéhez tartozik az, hogy nemcsak hogy a kormány ezt nem terjesztette elő, hanem a parlament alkotmányügyi bizottsága ezzel teljesen ellentétes állásfoglalást tett közzé. Azt mondta, hogy ellentétes a demokráciával a folyamatosság, ami nem a ciklikusságon alapul. Rendkívül érdekes ellentmondás az, hogy az egyik oldalról ahhoz, hogy megépítsünk valamit, szükség van az átívelésre, a másik oldalról viszont ezt tagadjuk, és lehetővé tesszük azt, hogy mindi g, minden egyes alkalommal valamit meg lehessen kérdőjelezni. Befejezésül szeretném tényleg tisztelettel megkérdezni, hogy szándékoznake önök olyan jellegű törvényeket beterjeszteni a hátralévő rövid időben, amelyek ezt a hosszú távú folyamatosságot bizto sítják, amelyek világossá teszik, hogy ki, miből, milyen módon kíván finanszírozni, ki ellenőrizheti a finanszírozást, milyen rendben kívánják azt lebonyolítani, hogy mindezek a bizonytalanságok eliminálhatók legyenek. Megmondom őszintén, hogy nagyon bízom benne, és azt gondolom, hogy az a partnerségi elv, amelyet az Európai Unió előír, a politikára is vonatkozik, és ennek a parlamentnek is meg kellene ismernie azt a nemzeti fejlesztési tervet, amelyet (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret le teltét.) önöknek kötelességük benyújtani, bemutatni, és abban a részvételt a mi számunkra is biztosítani. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megkérdezem, a kormány nevében ki kíván reagálni az elhangzotta kra. Megadom a szót Glattfelder Béla államtitkár úrnak, és kérem, hogy nyomja meg a gombot. GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Sok kérdést érintett, még olyanokat is, amelyek talán n em az én hatáskörömbe tartoznak, de amelyekre, mivel elhangzottak, mégis úgy érzem, reagálnom kell. Rögtön kérdeznem is kell öntől, hogy vajon nem tartjae képmutatásnak, ha egyszer a női választókhoz nőnap lévén magasztos szavakkal röplapban fordul egy pá rt, majd utána pár nappal később egy jó vicc kedvéért alpári módon gúnyolódik rajtuk. (Kósáné dr. Kovács Magda: Az a baj, hogy rossz volt a vita!) Azt gondolom, hogy ez nem volt szerencsés dolog, szerintem egyenesebb dolog egyszerűen elismerni, hogy ez hib a volt, és nem pedig ilyen, önhöz hasonló módon kibúvókat
