Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 12 (185. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
22 ki kell zárnunk, hogy a valóságos magyarázatot m egkaphassuk: vagy nem akarják a valóságot elmondani, vagy nem tudják, mi a valóság. Ezért Magyarország bármely ágazatára azt mondani, hogy ott minden tönkrement, összeomlott, krízisben van, tragédia fenyeget, az egyszerűen nem felel meg a valóságnak. Aki j ár a mindennapi életben (Herczog Edit: Aki jár!) , aki látott már - Kovács elnök úr, kérem - élő parasztgazdát, aki tudja, hogy hogyan gazdálkodik (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.) ..., nem mondom, hogy dolgozott, de legalább látott ilyet (Der ültség a kormánypárti padsorokban.) , aki ismeri a falusi világot, aki pontosan tudja, hogy egyegy gazda költségvetésére lefordítva mit jelentett a '98., a '99. meg a 2000. esztendő (Közbekiáltások az MSZP padsoraiból.) , azt kell mondanom, hogy az valószín űleg nem fogalmazna így. Azok az emberek pedig, akik ráadásul az egész országról rendelkeznek néminemű benyomásokkal, azok talán azokat a különbségeket is észreveszik, amelyek egyegy ágazatban vagy egyegy földrajzi területnek a teljesítményében mutatkozn ak. Én tehát azt gondolom, hogy közöttünk csak akkor lehetséges agrárügyeken az egyébként kívánatos és értelmes párbeszéd, ha mind a két fél tudomásul veszi, hogy az agrárgazdaságban igen sok teendő van, ugyanakkor vannak olyan folyamatok, amelyeket a jövő ben erősíteni kell, mert helyénvaló folyamatok. Sajnos kétségtelen, előfordulhat az előttünk álló néhány hónapban, hogy a földtulajdonlás alapvető kérdéseiben nem fogunk egyetérteni. (Bauer Tamás: Előfordulhat!) Mégis arra szeretném önöket kérni, hogy ha a bban nem is értünk egyet, bár ez a mezőgazdaság legfontosabb kérdése... (Francz Rezső: Biztos?) - igen, úgy érzem, ez a legfontosabb kérdése (Közbeszólások az MSZP padsoraiból. - Derültség.) , mégis azt gondolom, hogy próbáljunk meg a valóságos számokból, a valóságos élet tényeiből kiindulni. Amikor az önök véleményeit szoktam hallani, egy másik gondolatom is szokott lenni. Ez igaz az egészségügyre is meg a mezőgazdaságra is; ezt a gondolatot Mikola miniszter úrtól hallottam egyszer - és helyénvalónak érze m , aki azt mondta: nem az a baj, hogy rövid a paplan, hanem hogy keresztben van az ágyon. (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném elmondani önöknek, hogy természetesen a kormány munkája nem hibátlan. Követke zésképpen azt is elfogadom, hogy számos tennivalónk van még. Csak arra kérem önöket, hogy azt ne mondják, hogy mi tettük keresztbe a paplant az ágyon. Mi azon próbálkozunk, hogy úgy igazítsuk, ahogy az helyénvaló. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.) T ehát Kovács elnök úrnak is, SzentIványi elnök úrnak is azt szeretném mondani, hogy készen állunk értelmes párbeszédre a mezőgazdaság kérdéséről is, de csak akkor, ha önök hajlandóak az élet valóságos tényeiből kiindulni, és nem pedig pártszlogenekkel dobá lózni a parlament ülésén. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Csurka István elnök úr is fölvetett néhány gondolatot, amely úgy érzem, néhány megjegyzést, illetve kiegészítést megérdemel. Elnök úr, kérem, az adósság mértékének me gállapításakor és a magyar nemzetgazdaságra gyakorolt következményeinek vizsgálatakor javaslom, tegyünk mindig különbséget aközött, hogy az állam adósságáról vane szó, tehát amit az államháztartás visel, vagy olyan adósságról van szó, amit egyébként a mag ángazdaság szereplői viselnek. Mert ha ezt a különbségtételt bevezetjük, akkor olyan képet kapunk a magyar gazdaságról, amely azt mutatja, hogy a magyar államadósság csökken. Különösen ha a magyar államadósság csökkenését úgy nézem, hogy a magyar gazdaság teljesítőképességéhez, a nemzeti össztermékéhez képest milyen arányokat mutat, akkor az államadósság jelentős mértékben csökken. Ha úgy nézem, hogy közben a magángazdaság egyébként számos esetben külföldről vesz föl hitelt, akkor növekedést tapasztalhatok. Innentől kezdve már csak az a kérdés, hogy ezt kedvezőtlen vagy kedvező jelenségnek minősítsük. Én nem vagyok híve - mint az előbb is hallhatta - a leegyszerűsített pártvéleményeknek, hogy ez vagy jó, vagy rossz. Nyilván számos esetben arról van szó, hogy ez jó folyamat, mert jelentős
