Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 30 (199. szám) - A pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BAUER TAMÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1916 költségvetési intézmények felelős, racionális gazdálkodását korlátozza. Ezt a centralizációs lépést a magu nk részéről nem tudjuk elfogadni. (11.10) Vannak itt nagyon fontos, problematikus részletek. Milyen alapon mondja azt a kormány, hogy az "áhaha" elnökét hat évre kívánják kinevezni? Az ilyen hatéves megbízások a közvetlen kormányapparátustól független inté zményekre, mint mondjuk, a bank- és pénzpiaci felügyelet elnöke, ilyesmire szoktak vonatkozni egy demokratikus országban. Ez az intézmény a kormányapparátus része. A megfontolás nyilvánvalóan az, hogy ciklus végén vagyunk, önök akarnak az "áhaha" elnökévé valakit kinevezni, aki aztán a következő ciklusban meg a rá következő elején is még ott ülhet, hacsak kényszerhelyzetben nem megint a törvényt és a statútumot fogják módosítani azért, hogy esetleg a következő kormány mégis valaki mást bízhasson meg ezzel a feladattal. Itt van egy másik nagyon fontos probléma a 11. §ban. A költségvetési törvénynél önök megszüntették a Kincstárral szembeni inkasszó lehetőségét, nehogy egy önkormányzat, ha a bíróság neki valamit megítél, akkor a pénzéhez hozzájusson. Az önkor mányzatokkal szemben ezzel szemben önök most vezetik be és megerősítik az inkasszó lehetőségét. Az államnak, a mi szent kormányunknak itt is, mint szentnek, maga felé hajlik a keze. Neki mindent szabad, másnak vele szemben semmit sem szabad. A 6. §ban azt az eddigi szabályt, hogy a Kincstárnak a maga egyenlegét a Nemzeti Bankban kell tartani, fölváltják egy olyan szabállyal, hogy a Nemzeti Bankban vagy máshol. Tehát a kormány maga fogja eldönteni, hogy a Kincstár egyenlegét valamelyik neki kedves üzleti ba nkban tartsa, és ilyen módon juttasson egy neki kedves bankot pénzhez, ezzel a monetáris szabályozást lazítva és bizonytalanná téve. Nagyon röviden ennyit az államháztartási törvény módosításához. A lényeg: a kormány játékterét bővíteni, a többi szereplő j átékterét szűkíteni. Ez az, ami végigvonul ezen a törvényjavaslaton. Két adótörvény módosításáról is beszélek a továbbiakban. A társaságiadótörvényt és a helyiadótörvényt egyszerre módosítják, a hivatkozás mindkét esetben az Európakomformitás. A valóság micsoda? A valóság az, hogy az egyik oldalon a társaságiadótörvényben van a fejlesztési adókedvezmény; a kormány korlátlan játékteret kap abban, hogy mikor, kinek, milyen nagy összegű adókedvezményt fog nyújtani nagy összegű beruházásokhoz. Kormányrendel etben kívánják a szabályokat meghatározni. A másik oldalon, a helyi adókról szóló törvénynél az önkormányzatok játékterét szűkíti a kormány, amikor gyakorlatilag megszünteti a helyiadókedvezményeket. Ez azt jelenti, hogy a befektetésekért, telepítésért fo lytatott versenyben a magyar önkormányzatok lehetőségei szűkülnek, a másik oldalon a kormány osztogatási lehetőségei bővülnek. Íme: maga felé hajlik szent kormányunknak a keze. A szabad demokraták számára egy ilyen részrehajló törvényalkotás az adótörvénye knél nem elfogadható. Rátérnék a legfontosabb módosítások egyikére, az értékpapírtörvény módosítására. Meg kell mondanom, hogy a szocialistáktól eltérően, a szabad demokraták számára nem elfogadható ez a módosítás. Megjegyzem, hogy itt még hivatkozás sincs az Európai Unióhoz való csatlakosára, mert nem is lenne elfogadható egy ilyen hivatkozás. Miről van itt szó? Azt hiszem, mindenki tudja, arról van szó, hogy néhány hónappal, két hónappal ezelőtt a kormány hirtelen észrevette, hogy a oroszok már a spájzban vannak; hogy a magyar értékpapírpiacon egy vagyonszerzési műveletben az orosz befektetők is ugyanúgy viselkednek az értékpapírpiacon, amikor meg akarják szerezni egy magyar részvénytársaságnál a befolyást, mint ahogy a világ minden értékpapírpiacán, ha va laki befolyást akar szerezni, akkor így jár el. Baj ez? Azt gondolom, hogy nem baj. Azt gondolom, hogy így működik, tisztelt képviselőtársaim, az értékpapírpiac. Egy modern piacgazdaságban így működik a tulajdon elosztása. A tőzsdét arra találták ki, hogy anonim befektetők ott részesedéseket szerezzenek, részesedéseket átcsoportosítsanak, és ilyen módon működik a piacgazdaság; akkor is, ha az oroszok annak szereplői, meg akkor is, ha a németek, meg akkor is, ha a japánok vagy az amerikaiak.
