Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 29 (198. szám) - Az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról szóló és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat á... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
1874 Tisztelt Ház! Kiinduló tételnek kellene tekinteni azt az egyszerű tényt, hogy a szocialista diktatúra utáni első szabad választás 1990ben volt. Másképpen kell tehát megítélni az 1990 előtt kelet kezett, az elnyomást szolgáló titkosszolgálati jelentések nyilvánosságát, és másként kell megítélni az 1990 utániakét. A törvényjavaslat nem tesz különbséget a kétféle legitimitású titkosszolgálatok iratai között, ami ellentétes az adatvédelmi biztos koráb bi állásfoglalásával is, amely szerint meg kell különböztetni a jogszerű és a jogellenes módszerekkel megszerzett információkat. Meg kell jegyezni, hogy a Történeti Hivatal létjogosultságát éppen az adja, hogy a rendszerváltás előtt keletkezett iratok külö nleges bánásmódot igényelnek, ideje tehát meghatároznunk a különleges bánásmód mibenlétét. Az eltelt idő nem lehet a megkülönböztetés indoka. Például óriási titkosszolgálati segédlettel, 1946 nyarán kezdődött meg az egyházi hátterű katolikus és protestáns szervezetek felszámolása. Csak katolikus egyesületből másfél ezret oszlattak fel 1946 nyarán. Ezt követően mind gyakrabban tiltottak be körmeneteket, búcsújárásokat, zarándoklatokat és egyéb egyházi megmozdulásokat. Ezt követően 194849ben került sor az e gyházi könyvkiadók és az egyházi sajtó államosítására. S most nem beszélek arról a sok emberről, egyházi személyiségről - Mindszenty bíborosról , akik igen keményen megszenvedték ezt az időszakot. Nem látom át, hogy miért kellene bármit is titkosítani az akkori gyalázatos tettekből. Akik ebben a több mint ötven évvel ezelőtti akcióban mint hálózati személyek részt vettek, azok többsége már nem él, vagy már régóta élvezi a kiemelt nyugdíját. Közülük nyilvánvalóan már nem dolgozik senki sem. Semmilyen nemzet biztonsági érdek nem fűződik tehát az akkori akciók titkosításához. Semmi nem indokolja azt, hogy ne ismerjük meg a kommunista diktatúra mindennapjait. Tisztelt Ház! Véleményem szerint nem lehet a megkülönböztetés indoka az, hogy melyik ügy tartozott a III /IIIas ügyosztályhoz, és melyik a III/IIeshez vagy máshoz. (15.00) Ezek a feladatkörök és osztályok folyton változtatták tevékenységi területüket, de közös volt bennük egy zsarnoki hatalom szolgálata, s a demokratikus törekvések elfojtása. Például az 194 7 és '51 között lezajlott egyik nagy gazdasági pert, a MAORT ellenit az Államvédelmi Hatóság vezényelte le. Az ipari objektumokra vonatkozó megfigyelések az 1960as évek második felétől átkerültek a kémelhárításhoz, a III/IIes részleghez, illetve a katona i elhárításhoz, a III/IVes részleghez. Mindmáig az olyan volt nagyüzemek, mint a Tiszai Vegyi Kombinát, a százhalombattai kőolajfinomító, az összes, a várpalotainotai, komlói, oroszlánybokodi, kazincbarcikai, tatabányai erőmű, a tatabányai és az ajkai a lumíniumkohó iratai azért nem hozzáférhetőek a Történeti Hivatalban, mert úgymond a katonai elhárítás ügykörébe tartoznak. Elfogadhatatlan ez az érv is, hiszen ezáltal elrejtjük a munkásságot beáruló, elméletileg, tehát állítólagos uralkodó osztálynak kine vezetteket megfigyelő szervezetek tevékenységét. Az ipari objektumoknak a kémelhárítás vagy a katonai elhárítás révén történő megfigyelése semmiképpen nem jelenti azt, hogy az így szerzett információk túlnyomó többségét ne a III/IIIas főcsoportfőnökség ha sználta volna. Tisztelt Ház! A szovjet fogságból hazatérteket még évekig figyelték. Semmilyen katonai érdek nem fűződhet már az akkor leírtak titkosításához. Mi lehet tehát a nyilvánosságra hozatalnak az egyetlen elfogadható feltétele? Talán csak az a nemz etbiztonsági érdek lehet feltétel, hogy az akkor diktatúrát szolgáló hálózati személyek még ma is fontos feladatot tölthetnek be a világban vagy itthon. Csendesen megkérdezhetném persze azt, hogy miért ennyire megbízhatóak ezek a korábban esetleg más külfö ldi hatalmat szolgáló személyek, de nem kérdezem meg, mert a moralizálás valószínűleg távol áll ettől a szakmától. Azt természetesnek tekintem, hogy a 150 évre kiterjedő védettséget megkapják azok a hivatásos alkalmazottak is, akik az első szabad választás t követően léptek szolgálatába. Viszont nem tartom indokoltnak, hogy a BM IIIas főcsoportfőnökségének és elődszervezeteinek az iratai, továbbá a HM
