Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 28 (197. szám) - A külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényjavaslat; a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a határőrizetről és a határőrségről szóló 1997. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjava... - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF):
1720 nem beszéli, és lehet, hogy valamelyik ősének magyar állampolgársága igazolható, de ez már nem igazán ad neki kötődést. Ugyanakkor azonban azok számára, akik a párizsi békeszerződés erőszaka lévén lettek más ország polgár ai, e lehetőség kizárt. Ez a szülőföldön maradás mint elv különben sem lehet irányadó a most tárgyalt kérdésben, hiszen a bürokratikus szabály milyen alapon tekinti inkább szülőföldnek egy magyar számára a szomszéd ország többségek lakta területeit, mint p éldául az anyaországot, márpedig a tényleges szülőföldről való elvándorlásba nincs is eszköze beleszólni. A külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényjavaslat világossá teszi azt, hogy a szigorú vízumkényszer korszaka is beköszönthet az úgyne vezett későbbi külső határok mentén. Számomra és az utódállamokban élő magyarok számára nagy kérdés, hogy hogyan alakul a vízumkiadás rendje. Lesze politikailag lehetőségük a magyar külképviseletek megfelelő megerősítésére a vízumkiadás és az idegenrendés zeti feladatok ellátása érdekében? A csíkszeredai konzulátus körüli vonakodást tekintve engedjék meg, hogy a magam részéről nagyon szkeptikus legyek ez ügyben. Félek, hogy rövidesen megtapasztaljuk most esetleg Schengentünet formájában azt az óriási admin isztrációs terhet, ami Trianon után egyszer már észlelhető volt, és amiről a konzuli védelemről szóló vitában már felszólaltam: 80100 főnyi személyzetnek adott munkát Magyarországon az a tény, hogy a szétszakadt családok igyekeztek egymáshoz utazni, most pedig ha rossz esetben a határon túli magyaroknak adandó vízum kiállítása válik ügyintézési feladattá, hasonló helyzet alakulhat ki. Tisztelt Ház! Kétségtelen, hogy a törvénytelen bevándorlások feltartóztatása egész kontinensünk számára egyre élesedő gond, ez az oka annak, hogy a harmadik pillérbe tartozó normák közösségivé tétele folyik. A menekültügyi és bevándorlási politika az EUban mindmáig egymástól eltérő nemzeti szabályokon alapult, mert korábban a társországok nem akartak lemondani arról a jogukró l, hogy maguk bírálják el, ki léphet a területükre. Az Unió fejlődésével, a belső mozgás akadálymentesítésével és a külső népesedési nyomás fokozódásával a beléptetés, a menekültstátus megadása, a menekültek ellátása, a letelepedés, a tartózkodás, a mozgás szabadság mind egységes szabályozást igényel, és ez az amszterdami szerződésben megszabott határidő erősen közeledik. Mindebből az is következik, hogy az utódállamokban élő magyarok és Magyarország közti kapcsolatok rendezésének további lehetőségeit nem az idegenrendészeti szabályok alakításával kell megkísérelnünk, hanem sokkal inkább az állampolgársági törvény keretein belül. Miniszterelnökünk épp a szomszédsági törvény kapcsán szögezte le, hogy ez nem lehet akadálya a kétoldalú megállapodáson alapuló ket tős állampolgárság létrehozása megalkotásának. Ezért feltűnő az, hogy amíg a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvénytervezet megteremteni kívánja az érintett személyi kör jogi állapotát, státusát, és utal is idegenrendészeti, valamint az államp olgársági törvényre több helyen, például az állampolgárság elvesztéséről lemondással, az állandó magyarországi lakóhelyről mint kizáró tényezőről, a beutazási és tartózkodási tilalomról és kiutasításról beszél, éppen ezért a már említett kapcsolatot és öss zefüggést a mostani törvénycsomag és a szomszédsági törvény között olyan szervesnek vélem, amelyiket még együtt kell átgondolni. Erre azért is érdemes gondolni, mert lehet, hogy rövidesen újra módosítások igénye merül fel e tekintetben, ennek a most vitato tt törvénycsomagnak az anyagában. Ugyanis mi akadályozza azt, hogy ha majd az igazolvánnyal rendelkező magyar közöttünk kíván élni, felmentést kapjon a letelepedési engedély megszerzése alól, és ha az állampolgársági vizsgát eredményesen letette, várakozás i idő nélkül nyújthassa be állampolgársági kérelmét? Hiszen a várakozási idő célja kettős: módot nyújt a hatóságoknak az alaposabb ellenőrzésre, valamint a külföldi személy beilleszkedésére. Az a nemzettársunk viszont, aki megkapta a magyar igazolványt, má r korábban a magyar hatóságok látókörébe került az igazolvány kiállítására irányuló eljárás során. Szeretném hinni, hogy amennyiben egy személy a Magyar Köztársaság érdekeit sértő tevékenységet folytatott a korábbiakban, akkor az igazolványt eleve nem kaph atja meg. Ám a beilleszkedéshez szükségtelen várakozási időt elrendelni ez esetben, miután az illető magyar kultúrához kötődik, azt ismeri... - a magyar társadalomba való beilleszkedéséről, a mindennapi életben való eligazodás
