Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 28 (197. szám) - Az ülésnap megnyitása - A hírközlésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1693 hírközlés húzóágazat, amelybe az elmúlt öt évben a hazai és a külföldi be fektetések értéke éves átlagban közel 200 milliárd forint volt. De ha azt tekintjük, hogy a hírközlés minden nemzetgazdasági ágazatot érint, és ha ehhez még hozzátesszük az információs társadalom kiépítésére vonatkozó kormányzati törekvéseket, beláthatjuk az ennek a piacnak a szabályozására irányuló törekvés rendkívül nagy jelentőségét. De hogyan is néz ki ma ez a kiemelt ágazat? A hírközlésen belül az elmúlt években a legjelentősebb fejlődést a távközlés mutatta fel. Talán még sokan emlékeznek a '90es éve k elejének áldatlan telefonhelyzetére, amikor még voltak olyan többezres lélekszámú települések, ahol csupán néhány kézi kapcsolású telefon jelentette a távközlési csúcstechnikát, és a nemzeti büszkeségnek számító, monopolhelyzetben lévő távközlési szolgál tató több évre sem ígérte a helyzet javulását. A XXI. század küszöbén az európai rangsorban sikerült az utolsó előtti helyet biztosítani a telefonellátottság területén. A helyzet javítására az első lépések a monopóliumok lebontásán keresztül vezettek: 1992 és '94 között - nem kis mértékben az önkormányzatok rendkívüli érdeklődése és aktív szerepvállalásának következményeként - létrejöttek a vezetékes koncessziós társaságok, lehetővé vált az üzleti kommunikációs szolgáltatások versenye, és létrejöttek a mobi lszolgáltatók. Mindennek következtében néhány év alatt 1000 milliárd forintos befektetés eredményeképpen mindenhol megépült az alapinfrastruktúra, az árakat hatósági előírások szabályozzák, fokozatosan kialakult a néhány éve még álmodni sem mert kínálati p iac, a többéves várakozási időket felváltotta az akciós értékesítés kora. (11.30) Felvetődhet a kérdés az iránt, hogy vajon az önkormányzatok miért mutattak olyan intenzív érdeklődést egy talán szakmainak tűnő kérdésben. A válasz a rendszerváltás utáni id ők közhangulatában keresendő, amikor a lakosság az önkormányzatokhoz mint a legfontosabb képviselőihez fordult a számára megoldhatatlannak tűnő kérdés megoldására. Az önkormányzati vezetők naponta szembesültek a többé vagy kevésbé, de türelmetlen, olykor e rőszakos ügyfelekkel. A polgármesterek számára egyértelműen világos volt, hogy településük boldogulása, felemelkedése a távközlés kérdésének megoldása nélkül elképzelhetetlen. A vezetékes piacon a mintegy 80 százalékot uraló domináns szolgáltató mellett a fennmaradó 20 százalékon a koncessziós és alternatív üzleti szolgáltatók osztoznak. A távközlés ma mindenki számára elérhetővé vált. A vezetékes piacon versenyről nem beszélhetünk, a lakosság számára alternatívát lényegében csak a mobilszolgálta tás jelent. Az üzleti felhasználók választási lehetősége nagyobb: bérelt vonalak, internet, protokoll alapú hívások terén több alternatív szolgáltató kínálja szolgáltatásait. A mobilpiacot, bár három szereplő van jelen, a domináns szolgáltató 5558 százalé kban uralja. Jellemző a nagy szolgáltatók kétpólusú versenye, melyben előnyt biztosítva is nehéz versenyezni az erős dominancia miatt: a trend alapvetően nem változik, a verseny élénkítésére újszerű megoldások kellenének. A további piacokon a kábeltévészo lgáltatásban van több szereplő. Mára megindult a távközléssel versenyző hálózatok létesítése. A műsorszórás és a postai szolgáltatások terén versenyről nem beszélhetünk. A hazai viszonyok lényegesen eltérnek az uniós helyzettől, mivel a liberalizáció bevez etésekor az Unióban a mobil- és a vezetékes telefonok aránya 1:4 volt, és nem jellemző a távközlési piacon a koncesszió. A hazai viszonyok között ez az arány várhatóan 1:1 lesz, és számottevő koncessziós szolgáltatás jöhet létre. További jelentős különbség et lehet felfedezni a helyi hálózatok megtérülésében, hiszen a liberalizáció idejére ezek a beruházások már valószínűleg megtérülnek, de különbség van a fizetőképes keresletben is, aminek következménye Magyarországon a csökkenő igény és az előfizetői díj a ránytalan drágulása, ami ismét visszahat a keresletre, és ugyancsak tapasztalható eltérés a hazainál kedvezőbb árú helyközi és nemzetközi beszélgetéseknél.
