Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 28 (197. szám) - Az ülésnap megnyitása - A hírközlésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1681 megfogalmazott: az egységes hírközlési törvény felhasználóbarát, és nem szolgáltatóellenes, de elsősorban felhasználóbarátnak kell lennie, előfizetőbarátnak kell lennie. És akkor, amikor a Fidesz frakciója a hátralévő közel két hónapba n, amikor a Házban vitatni fogjuk ezt a törvényjavaslatot, el fogjuk fogadni vagy el fogjuk utasítani az ezzel kapcsolatban megszülető módosító indítványokat, ezt az egy szempontot fogja szem előtt tartani: a verseny érdekét, a fogyasztó érdekét. És mivel a törvény jelenlegi formájában is ezt szolgálja, ezért tartottuk alkalmasnak, és ezért tartjuk most is a törvényjavaslatot alkalmasnak általános vitára, illetve később elfogadásra. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.) (10.30) ELNÖK (dr . Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Molnár Gyula képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka; őt követi majd Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsopor tja nevében. Öné a szó, képviselő úr. MOLNÁR GYULA , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Magam is szeretnék csatlakozni az előttem szólókhoz, akik azt mondták, hogy egy régen várt é s nagyon nagy jelentőségű törvényről tárgyal ma a parlament, egy olyan törvényről, amelynek hatásai vélhetően megérintik a magyar társadalom minden tagját. Ez a törvény egy olyan területet szabályoz, amelyik - egyetértve a miniszter úr bevezetőjével - megh atározza a magyar gazdaság fejlődését. A hírközlési ipar összforgalma 1999ben 850 milliárd volt, és ahogy az előterjesztés is tartalmazza, az éves befektetések várható mértéke 120150 milliárd. Nem véletlen tehát, hogy sokan emlegetik azt, hogy a hírközlé si piac lehet a magyar gazdaság húzóágazata. A Gazdaságkutató Intézet egyik elemzése szerint a magyar gazdasági növekedés üteméhez akár 1 százalék pluszt is hozzátehet e szféra hatékony és kiegyensúlyozott működése. Ráadásul úgy gondolkozunk erről a szekto rról, hogy ezen a területen jó időben meghozott jó döntések valamennyire mérsékelhetik a versenyhátrányunkat és a lemaradásunkat az általunk ma irigyelt és fejlettebbnek tekintett nyugateurópai országoktól. Mindezek előrebocsátásával mégis azt kell hogy m ondjam, hogy számunkra ebben a törvényben a legfontosabb az ember, a fogyasztó lenne, vagy ahogy elnök úr előttem mondta, az előfizető. Az a fogyasztó, az ember, aki önmagában, egyedül nem rendelkezik azzal a készséggel és képességgel ebben a szakaszban, h ogy a piaci folyamatokat befolyásolni tudja, mégis használni szeretné, mert használnia kell a hírközlési eszközöket. Ő azt szeretné, ha egyre jobb színvonalon és egyre olcsóbban tudná használni ezeket a szolgáltatásokat. Mindeközben ma az a helyzet, hogy a magyar lakosság, a magyar háztartások és családok fogyasztásának, kiadásainak átlagosan 4 százalékát, tehát rendkívül sokat költenek ezen szektorra. Ma Magyarországon a többet többért elv érvényesül. Azt a célt fogalmaztuk meg, és ezt próbáljuk meg a törv ény vitája során végig érvényesíteni, miszerint hogyan lehet minél többet, jobban és olcsóbban az emberekhez eljuttatni. Általános vitáról van szó, ezért nem fogok kitérni minden egyes részletkérdésre, amit a későbbiekben megpróbálunk felvetni. Azt próbálj uk megvizsgálni, hogy a kitűzhető és a kitűzött célok megvalósulnake a kormány előterjesztésében. Elöljáróban annyit, hogy a miniszter úr szavai rendkívül kiegyensúlyozottak, és fényesen csillogtak a bevezetőben. Tulajdonképpen ezen a ponton a vitát le is zárhatnánk, és azt mondhatnánk, hogy ez alapján a törvényt el tudjuk fogadni, akkor a válaszunk halvány igen lenne, azonban sajnos a 180 oldalas dokumentum nem támasztja alá azokat a bevezetőben állított tételeket és tényeket, amiket hallhattunk. A kérdés eink a következők: A törvény szolgáljae az egyes szereplők, szolgáltatók, a társadalom, de különösen a fogyasztók érdekeit? A második kérdés: megteremtie a törvény az áttekinthető szabályozási környezetet? A
