Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 27 (196. szám) - Az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes, egészségügyet érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
1651 beszélni, mert ezt a rendeletet mi még nem láttuk. Ezért a legnagyobb jóhiszeműség mellett is csak azt tudom mondani, hogy feltételezem, a miniszter úr ezeket a rendeleteket a legkorrektebb módon fogja meghozni. Én azonban azt gondolom, hogy mivel ennek a törvénynek ez garanciális szabálya kellene hogy legyen, ez ide való, ebbe a törvénybe, igen tisztelt miniszter úr és tisztelt kormánypárti képviselőtársaim! Még azt is szeret ném elmondani, hogy amikor a finanszírozás kérdései olyan gyorsan változnak, amikor a finanszírozási szabályok nem elsősorban a legfontosabb szakmai érvek szerint, hanem nagyon gyakran gazdasági kényszerek mentén is szabályozzák az adott ellátásért kapható bevételeket, akkor az intézmények ellenérdekeltek ennek a törvénynek a korrekt véghezvitelében is. Lehetne még ezt a törvényjavaslatot a részleteiben hosszabb ideig is vitatni, én azonban azt gondolom, hogy ameddig a szabályok nincsenek tisztázva, addig a legjobb, ha az ember a korábbi tapasztalatai alapján egy kicsit gyanakvó. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, MDF. DR. CSÁKY ANDRÁS (MD F) : Köszönöm szépen, elnök úr. A délelőtti hozzászólásomat szeretném befejezni; bár féltem, mivel nemcsak az egységnyi miniszterek száma elég magas a Házban, hanem az egységnyi patológusok száma is (Derültség.) , hogy valaki le fogja lőni az ezzel kapcsolat os hozzászólást. (0.50) Szeretném a miniszter úr figyelmét felhívni, hogy jóllehet abban, gondolom, teljesen egyetértünk, hogy a megfelelő minőségi kontroll, illetve megfelelő népegészségügyi adatok megszerzése szempontjából a patológia mint szakma alapvet ő, és az ezzel kapcsolatos tevékenység kényszerű okokból, úgy gondolom, és talán nemcsak szakmán belüli, hanem szakmán kívüli okokból is jelentős mértékben lecsökkent. Feltehetően ezt észlelve kíséreli meg a tárca, hogy valamilyen lépést tegyen ebben az üg yben, hiszen a 11. § (3) bekezdésében, a hatályos egészségügyi törvényben szereplő részt módosítja. Jóindulatú vagyok, ha azt mondom, hogy gépelési hiba miatt még liberálisabbá teszi, mint amilyen eddig volt. Ugyanis, jóllehet az egészségügyi törvény 219. § (3) bekezdésébe berakja azt, hogy külön jogszabályoknak megfelelően, és később a miniszter úr felhatalmazást kap, hogy rendeletben szabályozza ezt a dolgot, azonban e passzusból kimaradt az, érdekes módon, ami egy évvel ezelőtt komoly vitát váltott ki a Házban - emlékezzünk vissza , hogy szekciók mellőzését hozzátartozó csak úgy szóban bejelentheti, vagy pedig írásban kell kérnie azt, hogy tekintsen el az osztály a patológiai vizsgálattól, és utána a törvényben lefektetett módon megy végig az ügymenet. E z az "írásban" szócska ismételten kikerült. Bízom benne, hogy ez csupán gépelési hiba, mert ez hihetetlenül sok vitát válthat ki az életben is, hogy mit értünk ilyen kérelemnek. Meggyőződésem azonban, hogy ha a minisztérium nem kezdeményezi, vagy mi nem ke zdeményezzük valamilyen módon az egészségügyi törvény 219. §a megváltoztatását - ebből a szempontból pesszimista vagyok , nagyon szűk mozgástere marad a miniszter úrnak ahhoz, hogy megfelelő módon rendeletben tudja szabályozni. Hiszen e rész végrehajtási rendeletének tekinthető a 34/1999. számú BMegészségügyi miniszteriIMrendelet, nagyon részletesen szabályozza a kérdéskört. Úgyhogy csak javasolni tudnám, hogy nagyon gyorsan át kellene tekinteni a többi részét, hogy hol lehetnek azok a garanciális elem ek, ugyanis az életben nagyon nehéz megvalósítani azt, hogy esetlegesen e vizsgálatok száma emelkedjen, mert túl liberálisra sikeredett az ezzel kapcsolatos törvénykezés az egészségügyi törvényben. Ez azért szorosan összefügg az úgynevezett kapacitásszabál yozással, mert itt már több ízben szó volt arról, hogy jóe az a '96os ágylábtörvény vagy sem. Egyben azért egyetérthetünk, hogy ez a metódus, amit az a törvény meghatározott, mindenfajta szakmaiságot mellőzött. Jó, lehet, hogy
