Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 27 (196. szám) - Az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes, egészségügyet érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP):
1646 Elfogadom azt is, hogy a finanszírozás részleteiben, szerződés szintjén ez nem a törvényhozás feladata, a törvényhozás állapítsa meg, hogy milyen finanszírozási rendszert kell és hogyan megvalósítani. A részletek legyenek miniszteri, majd további rendelkezések alapjai. De kérdezem: hogyan lehet jó miniszteri rendeletet hozni - és nagyon sajnálom a miniszter urat, hogy ebben próbálko zik - egy olyan finanszírozási bázison, amelyik tele van sötét foltokkal, tisztázatlan, pazarló, forráselvonó területekkel? Az egy elméleti modell lesz, ami soha nem lesz valós! Mert olyan erőforráspazarlás történik az OEP szintjén, bizonyos pazarlás van a gazdálkodás szintjén, ha nézem egy kórház üzemgazdálkodását, ott is, hiszen 1012 százalékos megtakarítást még a legrosszabbul dolgozó vagy legrosszabb költségvetéssel ellátott kórház esetében is el lehetne érni; nem térek ki erre, ez egy szakmai kérdés, meg lehet csinálni. De ha valójában a nagy rendcsinálás nem történik meg, akkor nem tudjuk megoldani a finanszírozás alapkérdését sem! Ezért először fontosnak tartanám - és már kétszer interpelláltam ebben , hogy az OEP összes megbízási szerződéseit és a zokat a szerződéseket, amelyek hibásan mentek ki, azonnal felül kell vizsgálni; egyes cégbirodalmaknak alantas módon átadtak jogokat, az egészségügy teljes ellenőrzését, a TAJszámokat, a gyógyszerellenőrzést; olyan információs bázissal és olyan forrásokk al rendelkeznek, amely szinte kivette a kezéből a teljes egészségügy irányítását. Itt kell kezdeni és azonnal megszüntetni, mert ez költségfaló és nem finanszírozásjavító. Ide sorolom azt is, hogy természetesen végig kellene nézni, hogy milyen gazdálkodási megtakarítási lehetőség van az alapellátástól a rendelőintézeti és a fekvőbetegellátásig. Erről viszonylag rövidebb idő alatt lehet képet kapni, de ha elindít egy komolyabb feltárómunkát, akkor párhuzamosan elvégezhető a kettő, hogy mondjuk, egy vagy két év múlva egy komolyabb finanszírozási reformot végbe lehessen vinni. A harmadik, ami nagyon lényeges, hogy a finanszírozásnál valójában az esetre kell koncentrálni. Rendkívül szimpatikus számomra ez a fajta arányelosztás, hogy a fekvőbetegellátástól egés zen az alapellátásig, tehát a háziorvosig az arányokat megtalálva rendkívül komoly költségtakarékos finanszírozást lehet elvégezni, ha - jelképesen: - egy ujjvágással nem a kórházba küldöm a beteget. Ehhez természetesen az kell, hogy a rendelőintézet egy o lyan szűrőrendszer lehessen, hogy az eseteket nyomon lehessen annak az orvosnak követni, és ha ezzel a háziorvosi ellátásra helyezzük a hangsúlyt, ami például Ausztriában vagy Németországban is megvan, akkor bizony a fekvőbetegellátás költségtakarékosabba n tud gazdálkodni, és a beteg is jól jár. Tehát mindenki jól kerülhet ki ebből, ha ehhez egy olyan ösztönzési rendszert építek ki, amely érdekeltté teszi a szereplőket jövedelem szintjén és természetesen a szakmai tudás szintjén és az eszközellátottság szi ntjén. A negyedik, ami ehhez tartozik, hogy itt egy jelentős változtatást kell végrehajtani, mert úgy tűnik, hogy az önkormányzatoknak ma egy óriási nyűg vagy teher a kórház finanszírozása. Ezt számtalan esetben tapasztalom. Akkor azt kell csinálni, hogy m ás tulajdonosi rendszerrel, átmenetileg minisztériumi vagy állami, vagy ha tetszik, kormányzati felügyelet alá hozzuk - míg a rendcsinálás történik - azokat az intézményeket, amelyeket az önkormányzat nem hajlandó ellátni, és egy más finanszírozási rendsze rrel a rendcsinálás idején nagyon kemény minisztériumi, kormányzati felelősség szintjén kell ezeket végrehajtani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , hogy azokat a forrásokat - egy másodpercet kérnék szépen! , ami itt nem jelenik meg, mert az önkormányzat mint tulajdonos, nem biztosítja a fejlesztést, azt egy más szinten be kell hozni ebbe a rendszerbe. Hadd mondjam el, hogy végső soron a költségvetés felelős ezért. Tehát most azt el lehetne érni, hogy a költségvetés tartalékából, mondjuk, egy egészségügyi konszolidációs forrás teremtődjön meg ezeknek a kérdéseknek a rendezésére, és ezt át lehet vinni pár hónap alatt is itt a parlamentben, amellyel lehet gazdálkodni és forrásokat fel lehet használni. Én ezeket a leglé nyegesebb, megoldásra váró kérdéseknek tartom. Köszönöm szépen, elnök úr. (Erkel Tibor és dr. Horváth Zsolt tapsol.)
