Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 13 (186. szám) - Dr. Gidai Erzsébet (MIÉP) - a pénzügyminiszterhez - "Ki a felelős CW AG Bank veszteségéért, avagy meddig független a Magyar Nemzeti Bank?" címmel - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP):
158 aminek éppen ön is tagja volt, tehát elég jól informált ebben a kérdésben. Ez az albizottság a gazdasági bizottság elé, illetve más bizottságok elé terjesztette jelentését, amit a parlament éppen ezen az ülésszakon, pénteken fog megtárgyalni, nyilvánvalóan ön jelen lesz ennél a napirendi pontnál, és e l fogja mondani a véleményét, illetve meg fogja tenni a javaslatait. Ön az interpellációjában sok vélt, valós vagy valótlan gazdasági ügyletről, veszteségekről beszélt, engedje meg, hogy ezekre én tételesen ne reagáljak. Abban egyet kell értenünk, nem kívá nom, hogy a dolgok elébe menjünk, hiszen az Országgyűlés fog foglalkozni ezzel a kérdéssel, és meg fogja hozni a határozatot a megfelelő időben. Azonban azt valóban el kell mondanom, a jelentést megismerve, hogy a rossz hitelek és befektetések túlnyomó rés ze valóban megtörtént, és az leginkább az 1995 előtti időszakra terjed. A veszteség megítélésében van különbség, hiszen ez a jelentés a veszteséget mintegy 90 milliárd forintra becsüli. A hitelezési veszteségek realizálása az 1995öt követő időszakban tört ént meg, annak kapcsán, hogy a CW AG portfóliótisztítás, majd végelszámolás során a rossz követeléseket eladta, vagy az adósokkal megállapodva adósságmérséklést hajtott végre. A pénzügyminiszter részéről ezt a folyamatot érte kritika az elmúlt évben, enne k következményeként sor került az érintett vezetők jutalmának megvonására, és mint ismeretes, a miniszter úr a vezérigazgató végkielégítése kapcsán is rosszallását fejezte ki. A miniszter úr, mint tulajdonos, ennyit tehetett. De amint tudjuk, ismerjük egye s személyeknek a véleményét ezzel kapcsolatban, úgy ítélték meg, hogy ez a tevékenysége a pénzügyminiszter úrnak mélyen sérti a Magyar Nemzeti Banknak a függetlenségét, amivel természetesen mi alapvetően nem értünk egyet. A végelszámolás befejezése kapcsán ismét lehetőség nyílik majd arra, hogy áttekintsük a portfólióleépítés folyamatának célszerűségét és szabályosságát, és ezt követően lehet majd dönteni a felelősség kérdéséről. Ami pedig a Nemzeti Bank függetlenségét illeti, mi úgy ítéljük meg, hogy a Ne mzeti Bank függetlensége mind személyi, mind intézményi kérdések tekintetében, mind pedig a pénzügyek tekintetében biztosított. Való igaz azonban, hogy a készülő jegybanktörvény olyan javaslatot fog majd hozni a tisztelt Ház elé, amely meg fogja engedni, h a a tisztelt Ház többsége támogatja, hogy az Állami Számvevőszék a Magyar Nemzeti Bank tekintetében is végezhet majd elemzést, illetve vizsgálhatja, ellenőrizheti a költséggazdálkodást. Mi úgy ítéljük meg, hogy a nemzeti gyakorlatnak megfelelően és az EUs normákkal összhangban a monetáris politikai döntések teljesen függetlenül, önállóan születhettek meg ebben az országban. Ami pedig az MNB költséggazdálkodását és a leányszervezetekben folyó kereskedelmi banki üzleti tevékenységet illeti, ilyen mértékű füg getlensége természetesen nem lehet a Magyar Nemzeti Banknak, hiszen ezt, mint ahogy láthatjuk is, az Országgyűlés megfelelő bizottságai, szervei ellenőrzik, ez történik most, a napokban is. Én kívánom, hogy ezt a munkát pénteken közösen folytassuk. Köszönö m a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, államtitkár úr. Megkérdezem a képviselő asszonyt, elfogadjae az államtitkári választ. DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP) : Szeretném felhívni az államtitkár úr figyelmét arra, hogy csak részben informálódott az ott történt dokumentációkból és az ott létrehozott és keletkezett veszteségekről, mert 1995 után is számtalan veszteség keletkezett, 1998ban, 1999ben is, hiszen már korábban a Bostoncsoport jelentéséből is kiderü lt ez, majd a későbbiekből. Ez az egyik, amit szeretnék hozzátenni, tehát nemcsak 1995re vagy az azt megelőző időszakra kell tenni a veszteségek felhalmozódását. A másik: azért a pénzügyminiszternek, illetve a kormányzatnak lett volna olyan joga, hogy pél dául a százmillió forintos végkielégítést le tudja állítani, hiszen lehetősége lett volna arra, hogy
