Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 27 (196. szám) - Az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes egészségügyet érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. MIKOLA ISTVÁN egészségügyi miniszter:
1482 Tessék ezt végiggondolni! Itt nagyon nagy ügyekről van szó. Senki nem várhatta azt, hogy egy vagy két hónap alatt manna fog hullani az égből, hogy az egészségügyben valami fantasztikus nagy változás lesz, hogy mindenki számára paradigmaszerű jólét támad a kötelező általános egészbiztosítás szolgáltatói körében. Nem! Itt elkezdődik egy építkezés. Az időnk meglehetősen kevés ahhoz, hogy azt a programot, amit összeállítottunk, megvalósítsuk. Nem hiszem, hogy bárki számára elvetendő lenne akár a népegé szségügy, akár az alapellátás, akár az egységes integrált egészségügy - az informatikai rendszerre gondolok , vagy éppen az országos intézetek évtizedes hányattatottságának a rendbetétele. Nem hiszem, hogy ezek a programok bárki számára elfogadhatatlanok lennének. (11.40) Valóban, ez a salátatörvény túl nagy falat, nagyon nehéz kezelni, én ezt belátom, mégis arra kérem az Országgyűlés képviselőit, hogy próbálják meg ezt kezelni. Nem lenne szerencsés, hogyha ennek a salátatörvénynek bármelyik passzusa - nag yon végiggondoltuk - ebből kimaradna vagy valamiféle csorbát szenvedne a végső jóváhagyás előtt vagy éppen annak folyamán. Az egészségügyi miniszter szeretné élvezni azt a bizalmat, amit megkapott az első napokban, de ez a bizalom nem illúziókon alapult, e z azon alapult, hogy félreteszünk bizonyos - előbb utaltam már erre - kicsinyes megközelítésekből fakadó egymásnak feszülést, és megpróbálunk igazán az egészségügy és a polgárok egészségügyi elvárásaira alapozva valamiféle együttgondolkodást megalapozni. M agam azt mondom, hogy az egészségügy mindenki számára egy futballpálya, ehhez mindenki ért, ebbe mindenki bele tud szólni, mindenki tud rettenetesen okosat mondani, de azért tessék elhinni, kérem szépen, hogy ez egy szakma. Én nagyon tisztelem mindazok fel szólalását, akik egészen más szakterületen dolgoznak. Én harminc éve dolgozom az egészségügyben, Magyarországon, külföldön, benne gyötrődtem a kórházvilágban a Kórházszövetség elnökeként, ma is a Kórházszövetség, a világszövetség alelnökeként, Amerikában s zerezvén healthcare manager diplomát; én pontosan tudom, hogy milyen mélységei vannak az egészségügy szakkérdéseinek - ehhez csak nagyon nagy alázattal szabad viszonyulni. Én is ezt teszem, amikor az egyik programpontunkban éppen az egészségügy közgazdasá gi megalapozásáról, standardrendszerekről vagy éppen a tőkeérték, amortizáció, eszközvisszapótlás kérdésköreiről beszélek. Eset sincs arra, hogy felszólaljak anélkül, hogy az egészségügyi közgazdaságtanban jártas profikkal ne konzultáljak, mert a rendszer nagyon bonyolult, az egyenlet nagyon sok ismeretlenes; hozzányúlni csak azzal a veszéllyel lehet, hogy érintésre harangok kondulnak meg a jobb- és a baloldalon, és feltárulnak olyan mélységek, amelyek újabb és újabb problémakezelést jelentenek. Többen szól tak forráshiányról, évtizedes vagy talán évszázados örökségekről. Nem lehet egyik napról a másikra bepótolni! Látom, a ma esti vagy délutáni programban lesz hozzám egy kérdés a bérharccal kapcsolatban. Kérem szépen, nem lehet egyik napról a másikra sem a b érek, sem a finanszírozási kondíció, sem a kapacitások terén csodát tenni - de meg lehet ezeket alapozni. Mi, amikor elkészítettük ezt a törvénytervezetet, elkészítettük a végrehajtási rendeletet is, és bemutattuk a parlamenti bizottságnak, a szociális és egészségügyi bizottságnak. Pontosan tudják, hogy mi van benne. Pontosan tudják, hogy arról szól a történet, hogy valamiből ki kell indulni, és a kiindulás csak a jelenleg meglévő kapacitásrend lehet. De fel kell lazítani ezt a rendet, mert ha nem tesszük m eg, ezen a bázison nem kezdjük meg a fellazítást, akkor nem tudjuk használni a kapacitásszabályozásnak azokat a világszerte elterjedt módszereit, amelyekkel mindenhol a világon szabályozzák a szükségletekké redukált differenciált igényeknek adekvát kapacit ásokat. Ugyanis az egészségügyi ellátás arról szól, hogy hogyan lehet a minden szolgáltatással szemben - és így az egészségügyi szolgáltatásokkal szemben is - meglévő differenciált igényeket szükségletté redukálni, hogyan lehet ezeknek a szükségleteknek a kielégítésére adekvát kapacitásokat teremteni.
