Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 27 (196. szám) - Az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes egészségügyet érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1477 ellátási igényt elégít ki, és ami legfontosabb, területi ellátási egyenlőtlenséget szüntet meg, akkor lehetőséget biztosít arra, hogy újabb kapacitások kerüljenek be a rendszerbe. Ennek a résznek az általunk aggályosnak tartott bekezdése azt mondja, hogy ha a korábban finanszírozott szolg áltatásokhoz képest költséghatékonyabb megoldást kínál, akkor azokat az új szolgáltatásokat befogadja. Az egészségügyben a költségek tulajdonképpen nincsenek egzakt módon meghatározva. Számtalan próbálkozás volt szakmánként különkülön, hogy az egyes tényk edések, beavatkozások valós árát meghatározzuk, de ez mindig alapvetően - ezt is be kell vallani - szakmán belüli okok miatt meghiúsult. Úgy gondoljuk, hogy ezzel a bekezdéssel egy árversenyt szabadítanak rá az ágazatra. Mi úgy gondoljuk, hogy ezzel bizony os esetekben lehetetlen helyzetbe kerülnek az ellátások, hiszen, mondjuk, bejelentkezik egy új szolgálat, és azt mondja, hogy az adott szolgáltatást költséghatékonyabban - ami magyarul a jelenlegi viszonyok között azt jelentheti csak, hogy olcsóbban - tudj a ellátni. Tudom, hogy erre miniszter úr azt mondja, hogy az ÁNTSZ engedélye szükséges, de abban az esetben, ha hasonló feltételeket biztosít, mint a meglévő szolgálat, akkor nincs oka az ÁNTSZnek az engedély megtagadására. Egy idő után, miután a konkuren cia eltűnt a környékről, akkor pedig benyújtja a számlát. Úgy gondolom, hogy volt, illetve van most is erre precedens, és ez nagyon nagy veszélyeket rejt magában. Nagyon jónak tartjuk, hogy a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény módosítás ával végeredményben a mi megítélésünk szerint a szektorsemlegesség érvényesül, hisz itt kimondja a törvény, hogy a szolgáltatóval kötött finanszírozási szerződésben meg kell határozni azt, hogy saját maga végzi vagy egyéb szolgáltatóval végezteti el azt a tevékenységet. Ez lehetővé teszi azt, hogy más is bekerüljön a rendszerbe adott keretek között, illetve azt, hogy a tárgyi feltételeket illetően írásos megállapodást kell kötni. Ennyit az egészségügyi ellátási kötelezettségről szóló törvény módosítását ill etően. A másik rész az ÁNTSZtörvény módosítása, ami kedvenc témám, hisz bő egy évvel ezelőtt nagy viták folytak a kormányzattal ebben az ügyben. Miniszter urat, bizonyára tudja, csak emlékeztetem, hogy 1990 decemberében született az állampolgári jogok ors zággyűlési biztosa általános helyettesének egy jelentése, melyet annak idején igen részletesen megtárgyalt az egészségügyi bizottság is. Ebben a helyettes úr azt írja, idézem: "Aggályosnak tartom az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, valamin t a fegyveres erők hasonló feladatot ellátó közegészségügyi szervezetének elkülönülését, az intézményesített együttműködés hiányát." Továbbá idézi az ÁNTSZtörvényt, s azt írja: "A törvény tehát előírja a szolgálat és a hasonló tevékenységet végző egyéb sz ervek, így a fegyveres erők külön szolgálatainak együttműködését, ennek formáiról azonban jogszabály és tudomásunk szerint együttműködési megállapodás sem rendelkezik. Így a tényleges együttműködés bizonytalan, személyes kapcsolatokon és elhatározásokon al apul, ami nem elégíti ki az alkotmányos követelményeket." A bizottság is annak idején bizottsági módosítással és azt követően a Magyar Demokrata Fórum önálló törvénymódosítással kísérelte meg ezt a bajt orvosolni, hisz akkor a bizottsági vitában kiderült, hogy akkor még csak kilenc, most már elmondhatjuk, hogy tíz év alatt sem sikerült az érintett tárcáknak az ezzel kapcsolatos megegyezést tető alá hozni. Így, gondolom, joggal mondhatjuk ki azt, hogy ez az elkövetkezőkben sem fog megvalósulni. Tehát mindenf éleképpen törvényi szinten kell szabályozni ezt a kérdéskört. Miniszter úr expozéjában azt mondta, hogy az a megoldás, amit beterjesztett elénk, ezeknek a kritériumoknak megfelel, elegendő az, ha kimondjuk, hogy a szolgálat szakmai irányelveinek betartásáv al és vele együttműködve végzik a fegyveres erők a közegészségügyi tevékenységüket. Optimista vagyok és bízom benne, hogy a szakmai irányelvek figyelembevételével, illetve betartásával végezték eddig is a szolgálatok, mert a szakmai irányelvek törvényerejű hatállyal bírnak az egészségügyön belül, tehát eddig elméletileg ezzel nem lehetett baj. A "vele együttműködve" viszont igen aggályos, mint ahogy az előbb mondtam, erre tíz év alatt nem kerülhetett sor.
