Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 27 (196. szám) - Az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes egészségügyet érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1474 szóló törvény - ugye feltűnik, hogy ebben a vi tában ezeket a törvényeket nincs is időnk emlegetni, nem mintha olyan fontos módosítások lennének , az egészségügyről szóló törvény, valamint a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló törvényerejű rendelet itt kerül újraszabásra, és természetesen hatályon kívül kerül az a törvény, amelyet a legnagyobb figyelem kísér ebben a vitában is: az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi finanszírozási normatívákról szóló ominózus 1996. évi LXIII. törvény. De néhány bekezdés erejéig még a költs égvetési törvény, sőt a tb pénzügyi alapjai is megbabrálásra kerülnek. Hogy miért olyan komoly probléma ez? Túl az alkotmánybírósági hivatkozáson - hiszen az Alkotmánybíróság álláspontját illendő lenne figyelembe venni és szem előtt tartani , azt gondolom , egy ilyen csomag kapcsán sérül a törvényalkotás racionális rendje, és ha ez sérül, akkor sérül a jogbiztonság, arról nem is beszélve, hogy nagymértékben nehezíti az előterjesztő a képviselők alapos felkészülését és felelősségteljes döntését. Ennyit a sal átáról. A hátralévő időmben ebből a sok mindenből két kérdéssel szeretnék foglalkozni: az egyik a kapacitástörvény, amelyet már előttem sokan emlegettek, a másik pedig a cselekvőképességgel kapcsolatos jogszabályok megváltoztatása. Ami ennek az ominózus 19 96. évi LXIII. törvénynek a hatályon kívül helyezését illeti, azt gondolom, ebben a tekintetben megoszlanak vélemények, hogyan is ítéljük meg ezt az 1996ban keletkezett törvényt. Abban az érvelésben, amit kaptunk, lényeges ellentmondásokra tudtam bukkanni . Ellentmond maga a normaszöveg és a normaszöveg általános indoklása. Hadd idézzek egy szakaszt az indoklásból: "A törvényjavaslat meghatározza a lakosság biztonságos egészségügyi ellátásához szükséges kapacitások mértékét és szakmai összetételét, és ezek fenntartásához kötelező finanszírozást biztosít. A javaslat kötelezi a helyi önkormányzatokat és az egyéb területi ellátási kötelezettséggel rendelkező intézmények fenntartóit a 2001. január 1. napján érvényes kapacitáslekötési szerződésekben meghatározott kapacitásai fenntartására." Ebben a szövegben nem szerepel a "normatív" jelző, tehát általában fogalmaz az általános indokolás, a 2001. január 1. napján érvényben lévő kapacitáslekötési szerződésekről beszél az indoklás. Maga a normaszöveg ehhez képest - és itt tényleg van egy ellentmondás - úgy fogalmaz, hogy a 2001. január 1. napján rájuk érvényes normatív kapacitáslekötési megállapodások szerinti mértékben és összetételnek megfelelően teljesítik a továbbiakban a kapacitáslekötést. Következésképp kinyíli k az a nagyon izgalmas kérdés, hogy mi van azokkal a kapacitásokkal, amelyek, mondjuk, 2000. január 1jén nem normatív, hanem úgymond normatíva feletti kapacitáslekötéssel kerültek finanszírozásra. Tisztelt Képviselőtársaim! A létező ágyszámoknak több mint 5 százaléka ilyen normatíva feletti ágyszám. Azt gondolom, mindegyik kórház, illetve intézmény, amely ilyenekkel rendelkezik, most izgathatja magát, hogy ezekkel az ágyakkal a következő évben mi történik, hiszen a 3. §, valamint a 4. §, amelyik a változás ok lehetőségeit szabályozza, már feltételes módban fogalmaz, vagyis az OEP az előzőekben említetten túlmenően az egészségügyi szolgáltatóval köthet finanszírozási szerződést, azonban semmi nem mondja meg, semmi nem szabályozza, hogy milyen körülmények közö tt köteles kötni. Van egy felsorolás az e) pontban, hogy milyen feltételek esetén köthet, következésképp önkényes a mérlegelési lehetősége annak, hogy befogadja vagy nem fogadja be. Ez egy olyan probléma, ami nemcsak az ellenzéknek okoz gondot természetese n, de a kérdésekre a kormánypárti oldalon ülő, egészségügyben dolgozó képviselők is szerettek volna választ kapni. Egyértelműen azt kell mondani, hogy nem kaptunk megnyugtató választ a bizottsági ülésen. Ami a bizottsági ülést illeti, további lényeges elle ntmondásokat lehetett érzékelni abban, ahogy a tárcát képviselő helyettes államtitkár úr fogalmazott, hiszen egyfelől nagyon pozitívan értékelte az 1996. évi LXIII. törvényt, úgymond, betöltötte hivatását. Egyfelől úgy fogalmazott, hogy ezt a struktúrát lé nyegében rögzíteni kell, tehát be kell fagyasztani, másfelől a képviselők kritikai észrevételeit követően maga is úgy fogalmazott, hogy egyáltalán nem optimális ez a struktúra, vagyis a változtatásoknak teret kell nyitni.
