Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 26 (195. szám) - Az ország szabadsága visszaszerzésének jelentőségéről és a magyar szabadság napjáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár:
1428 A második szovjet agresszió után már nem lehet megjelentetni az Igazságot, a Péterfy Sándor Utcai Kórházban, az ottani orvosok és a sebesült felkelők, valamint Angyal Ist vánék közreműködésével megjelenteti az illegális Élünk című lapot, az ellenállás lapját. Ő az, aki Gáli Józseffel és másokkal december 4ére, a szovjet invázió hófordulójára csendes nőtüntetést szervez a forradalomban elesettek emlékére. Több száz feketébe öltözött asszony vonul az ismeretlen katona sírjához virágokkal, de szovjet páncélosok és katonák akadályozzák meg őket. A vonulást a Budapesten tartózkodó Krisna Menon, India nagykövete meghatottan nézi, majd megdöbben a brutá lis szovjet fellépés miatt. Nemsokára letartóztatják Gáli Józseffel együtt. Békési Béláék veszik át a stafétabotot, és szerkesztik tovább az Élünket, azzal a naiv szándékkal, hogy ezzel tehermentesítik Obersovszkyékat a büntetőperben. Majd Békésiék letartó ztatása után az én társaim, Hegedűs Lászlóék szerkesztik tovább az Élünket, később Újra Élünk címen adták ki. Kádárék az emberek megfélemlítésére kirakatpert szerveznek. Obersovszkyékat Tóth Ilonáékkal együtt nyílt tárgyaláson ítélik el 1957. április 8án. Gáli József 1 évet kap, míg Obersovszky 3 évet, és - horribile dictu - eltiltják az írástól őket. Tóth Ilonát és három társát halálbüntetéssel sújtják. Az ítéletet a filmhíradó bemutatja, hetekig vetítik. 1957. június 20án a Legfelsőbb Bíróság népbíróság i tanácsa másodfokon helyben hagyta Tóth Ilona és három társa halálos ítéletét, és az első fokon 1 évre ítélt, 16 éves korában Auschwitzot megjárt, szívbeteg Gáli József író és a 3 évre elítélt Obersovszky Gyula újságíró büntetését - Kádárék nyomására - ha lálbüntetésre súlyosbította. Az őket halálra ítélő bíróság kegyelmi tanáccsá alakult, és kegyelemre méltatlannak minősítette valamennyiüket. Rettenetes órák következtek. A szabályok szerint a halálos ítéletet 72 órán belül végre kell hajtani. Óriási méretű tiltakozás bontakozott ki világszerte. Sok világhírű művész: Aragon, Picasso, Camus és mások tiltakoztak Hruscsovnál és Kádárnál, s ezzel megmentették a két író életét. A többieket kivégezték. Hosszú börtönévek következtek, majd '63ban az ENSZamnesztia következtében több ezer társával együtt szabadult. Büntetésük végrehajtását három évre felfüggesztették. Rendőri felügyelet, álláskeresés, segédmunka, ellenségstátus. '67ben a kitűnő tollú újságírónak helyet szorítanak a Sportfogadás című, nevű turflapnál , ott húzhatja meg magát 1989ig. Szépirodalmi írásai, versei Oby Gyula néven jelennek meg. A Történelmi Igazságtétel Bizottság alapítóinak egyike, karakterisztikus személyisége. A Nagytemetés után újraindítja az Igazságot, majd - anyagi támogatás híján - az Élünket, végül arra sem futotta, és egészen haláláig egyszemélyes havilapját, a Vagyok című lapot jelenteti meg, amelyet ő ad ki, ír, szerkeszt, és ahogy kiírta a címlapra: rikkancsolja. (22.40) Grandiózus, eruptív, lobogó önfelmutatás volt, és vele eg yütt a forradalom sorvadó utóélete, a forradalmárok keserveinek teljes átélésű megtestesítője, szószólója, igaz indulatú, kirobbanó megtestesítője. Nem tudott másról beszélni, csak magáról és a forradalomról, de hiszen őbenne ez a kettő egy és ugyanaz volt . Sajnos, már csak volt. Ismét kevesebbek lettünk, ismét elment belőlünk egy darab élő lelkiismeret. Holnapután szerdán délután háromkor temetjük Obyt a Kerepesi temetőben. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : A kormány részéről Hende Csaba államtitkár úr kí ván reagálni az elhangzottakra. DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Obersovszky Gyulát nagyon sokan ismertük, és kivétel nélkül tiszteltük és szerettük őt; tiszta emberségé ért, költészetéért, azokért a művekért, amelyekről Mécs Imre képviselő úr részben már megemlékezett, melyek nagyrészt a Vagyok című egyszemélyes folyóiratában jelentek meg. De nemcsak műveiért, hanem személyéért
