Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 9 (194. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ):
1249 terhet, ebben az esetben a koncessziós szerződéseknek ezek a részei - különösen a meghirdetett részek, tehát a feltételek - nyilvánosak, nyilvánosságra hozandók. Ez egy nagyon fontos lépés volt a nyilvánosság és a közpénzfelhasználás szempon tjából, de sajnos nem mindent oldott meg, mert egyrészt ettől még takarva maradtak a szerződések jelentős elemei, azok, amelyek nem kerültek meghirdetésre, hiszen arra sajnos nem vonatkozhat a nyilvánosságra hozatal; másrészt bizonyos kötelezettségvállalás ok is takarva maradtak; harmadrészt azért nem jelent teljes körű megoldást, mert már nyugodtan mondhatjuk, hogy 2002től kezdve gyakorlatilag nem jellemző a koncesszióban történő fejlesztés Magyarországon. Tehát egy olyan korábbi beruházásifejlesztési kon cepciónak próbáljuk utólag rendbe tenni és nyilvánvalóvá, nyilvánossá tenni az adatait, amelyik - hogy így mondjam - egyelőre legalábbis ilyen gazdasági növekedés között kifutóban van. Van azonban egy új rendszer, ami most kezd belépni, és ez az, amit a Fi deszkormányzat választott a nagyberuházások finanszírozására, és ez az, ami jelentős kormányzati garancia, tehát állami garancia mellett privatizációs bevételből vagy közvetlen költségvetési támogatásból cégen keresztül valósítja meg a beruházást. Hiszen például csak említem azt a most elfogadott kétéves költségvetést, amelyben tételesen szerepel 35, illetve 36 milliárd forinttal tőkeemelés egy részvénytársaságnál, éppen pénzügyi részvénytársaságnál, azzal a céllal, hogy ezen tőkeemelés révén, a költségvet ésből kapott tőkeemelés révén finanszírozza majd a beruházásokat. Ugyanebben a törvényben szerepel, hogy az állam 2001re mintegy 100 milliárd nagyságrendben, és 2002re is mintegy 100 milliárd nagyságrendben garanciát is vállal ugyanennél a pénzintézetnél arra nézve, hogy finanszírozzon nagyberuházásokat, itt konkrétan autópályaberuházásra gondolok. Álláspontunk szerint ez a gyakorlat a közpénz felhasználásának egy nagyon felelőtlen, az országgal szemben bizalmatlanságot keltő és rossz hatékonyságú gyakor lata. Példaként szeretném említeni - már itt a kétpercesben is jeleztem, a gazdasági bizottság tájékoztatóján is megkaptuk, sőt írásban itt, a parlamentben is , hogy annak idején az M3as autópálya nem koncesszióban, hanem állami módon történő építkezése, most már a lezárult peres ügyek, jogerős ítéletek után is, mai áron - illetve egészen pontosan tavalyi áron, tavaly évközi áron - 900 millió forint/kilométeres összegben határozódik meg. Ennyibe került tehát az előző kormány által választott kivitelezési formában, pályáztatási rendszerben, költségvetési pénzfelhasználás formájában, nyilvánosan meghirdetett pályáztatás után egy kilométer autópálya. A most választott módszerben, amit ez a törvény kívánna a jövőre nézve törvényileg is megalapozni és szentesít eni, ebben a módszerben mindannyian tudjuk - ez az egy szám legalább nyilvánosságra került , hogy 1 milliárd 350 millió forintba kerül ugyanennek az autópályának a síkvezetésű, híd nélküli második szakaszának kilométerenkénti megépítése. 900 millió - 1 mi lliárd 350 millió. Ez nem túl nagy matematikai igényességgel azt jelenti, hogy másfélszeres. Tehát az a véleményünk, hogy ezzel a konstrukcióval nemcsak a nyilvánosság elől tűnik el a közpénz felhasználása, de még a hatékonysága is rosszabb, hiszen másféls zer drágábba kerül. Most, ha ki tetszenek tekinteni az M7es autópályára és valaki ott autózik, láthatja, hogy folyik az autópálya felújítása - valóban folyik , csinálja egy olyan cég által vezetett konzorcium, amellyel még nem kötött szerződést a kormány zat, de már ezek szerint végzi a beruházást. Tegnap még műszaki tárgyalás folyt arról, hogy milyen technológiával történik a felújítás, szakemberek tegnap ültek össze az ENA Rt. és az UKIG vezetésével és erről beszéltek, és még nincs rögzítve a technológia , és még nincs rögzítve az ára, csak azt tudjuk, hogy olyan 3540 milliárdba fog kerülni, és már folyik a beruházás, és ugyanabban a gyakorlatban, amit most ez a törvény kíván szentesíteni. Ezek után kérdezem én, vajon nem megalapozotte az az aggodalma az ellenzéknek, amely azt mondja, hogy ez a finanszírozási mód, amely ilyen módon a versenyeztetés kényszere alól kiveszi a közpénz elköltését, amely ilyen módon gyakorlatilag láthatatlanná teszi a közpénz elköltését, nem veszélyeztetie egyrészt az ország j ó hírnevét, másrészt a közpénzek átlátható, tiszta elköltését, ellenőrizhető elköltését, harmadrészt a hatékony felhasználását.
