Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 13 (186. szám) - A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - GYÜRK ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
113 szociális helyzetének stabilizálása érdekében szinte az első napoktól erőteljes törvényelőkészítő munka kezdődött. Ennek eredményeképpen még 1998ban elfogadást nyertek azok a jogszabály ok, melyek alapján a következő évtől bevezetésre került a tanköteles gyermekek számára a tankönyvtámogatás, a lakásépítéssel összefüggő áfakedvezmény és az első lakás megszerzéséhez kapcsolódó illetékkedvezmény. Később ezekhez társult a lakáscélú hitelek k amattámogatása. Alapvető feladatának tekintette a polgári kormány, hogy az elődje által lerombolt családtámogatási rendszert, új alapokon, ismét felépítse. A kormány működésének első félévében megszületett a családok támogatásáról szóló törvény. Ezzel egy, a korábbitól eltérő elveken nyugvó, új támogatási rendszer kiépítése kezdődött meg, ahol már nem a család jövedelme határozta meg az ellátásokra való jogosultságot, hanem a jogosultság alanyi joggá tételével magát a gyermekvállalást jutalmazta a rendszer, miközben azt az elvet is kifejezésre juttatja, hogy a társadalom számára minden gyermek egyforma értéket jelent. Amellett, hogy a támogatások újraszabályozásával, egységes rendszerbe foglalásával egy átlátható, a korábbinál jobban alkalmazható joganyag ke rült kibocsátásra, a szabályozás számos új elemmel is gazdagodott. Ezek között feltétlenül megemlítendő a tanköteles korú gyermekek esetében a családi pótlékkal azonos feltételek szerinti iskoláztatási támogatás bevezetése, melynek célja a tankötelezettség tejesítésének állami eszközökkel történő segítése. (Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Ezen intézkedések eredményeképpen 1999. január 1jétől ismét jövedelemtől függetlenül jár a családi pótlék és a gyermekgondozási segély; 2000. január 1jétől pedig az ismételten bevezetett gyermekgondozási díj, amelynek célja, hogy növelje a gyermekvállalási hajlandóságot, elsősorban azoknál a családoknál, ahol a gyermekvállalás miatt jelentősebb jövedelemkieséssel kell számolni. A gyermeket nevelő családok támogatásának másik pillérét a személyi jövedelemadórendszert érintő családi adókedvezmény jelenti, amelynek bevezetésére 1999től került sor. Ez az intézkedés a családok közel 80 százalékát érinti, és a családtámogatási kiadáso k 25 százalékkal történő emelkedését eredményezte. Ezen belül szélesebb lett a kedvezményezettek köre, hiszen az adókedvezményt már a magzatra is igénybe lehet venni. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy igaz az a tendencia, ami már részben az előttünk fekvő jelentésből is kiderül. Mindezen kormányzati lépések eredményeként 1999től már nem növekedett a különbség a legnagyobb és legkisebb jövedelmű csoportok között, és a gyermekszegénység - amely 1995ben növekedésnek indult, '98ban tetőzött, és még '99ben i s éreztette hatását - mára már nem jellemző, ez a helyzet visszaszorulóban van. (10.20) Elmondhatjuk, hogy hazánkban ma már nem nő a szegények száma, és jövedelmük kevésbé marad el az országos átlagtól, mint korábban. Ezzel együtt pedig a gyermeket nevelő családok, így a gyermekek és fiatalok helyzete is javult. Tisztelt Ház! A családpolitika után engedjék meg, hogy most szóljak az ifjúságpolitikáról is, arról a másik területről, ahol szintén alapvető változásokat hozott az elmúlt idő szak. A kormányprogram ifjúsági ügyekben a korábbi évek gyakorlatával szakító és új intézményrendszerben is testet öltő koncepciót tartalmazott. Ennek az intézményrendszernek központi eleme az Ifjúsági és Sportminisztérium lett, amelynek felállításával az ifjúsági korosztályért tevékenykedők régi vágya teljesült, végre megfelelő szintű érdekképviselete lett a kormányban a fiatalok és a gyermekek ügyének. A minisztérium működése első pillanatától világossá tette, hogy szakítani kíván azzal a terhes örökségge l, amelyet a '98 előtti látszat érdekegyeztetésen alapuló központosított ifjúságpolitika jelentett. Új alapelvek kerültek megfogalmazásra, melyek közül a legfontosabbak a decentralizáció, a párbeszéd és az úgynevezett életkori elv. A kormány magukkal a fia talokkal együtt kívánja megvalósítani a fiatalok programját - fogalmaz a kormányprogram. Ez az életkori elv lényege. Magától értetődőnek tűnik, de aki még emlékszik a
