Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 13 (186. szám) - A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. DEUTSCH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter, a napirendi pont előadója:
104 1990hez képest, amikor a 1822 éves népesség alig több mint 10 százaléka tanult egyetemen és főiskolán, 1998ra már meghaladta a 20 s zázalékot; 2001ben pedig meghaladja a 30 százalékot, egészen pontosan 33 százalék lesz. Reális az a célkitűzés, hogy a 1822 esztendős korosztály 50 százaléka négyöt esztendőn belül egyetemen és főiskolán tanuljon. Itt rögtön hadd térjek rá mondanivalóm harmadik lényeges elemére, hogy milyen módon függ össze a tudástőke megszerzése a munkaerőpiacon történő érvényesüléssel. Nohát, ez egy borzalmas mondat: tudástőke, munkaerőpiac! Az élet egyik legfontosabb kérdéséről van szó, tisztelt hölgyeim és uraim, ho gy milyen összefüggés mutatható ki aközött, hogy ha valaki minél tovább tanul, minél értékesebb tudást szerez meg a közoktatásban vagy a felsőoktatásban, ezzel milyen módon tudja az önálló életkezdését megalapozni. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hadd számolja k be az elmúlt két esztendő egy igen kedvező folyamatáról. Ez pedig nem jelent mást, mint hogy radikális mértékben csökken, de sajnos még mindig igen magas arányt mutat az ifjúsági munkanélküliség. 1998 óta több mint 10 százalékkal csökkent Magyarországon az ifjúsági munkanélküliség. Ahogy a magyarországi munkanélküliségi ráta is alacsonyabb számot mutat, mint az Európai Unión belüli munkanélküliségi ráta átlaga, ugyanez igaz az ifjúsági munkanélküliségre is, de sajnos Magyarországon is az a helyzet, hogy a z ifjúsági munkanélküliség aránya, mértéke magasabb, mint a népesség egészén belül, valamennyi magyar polgár közösségében a munkanélküliség aránya. Az ifjúsági munkanélküliség csökkenése ellenben szoros és közvetlen összefüggést mutat a minél magasabb fokú iskolai végzettség, tudás megszerzésével. Lényegét tekintve, az elmúlt kéthárom esztendő folyamatait alaposan elemezve, arra a következtetésre lehet jutni, hogy aki egyetemi, főiskolai végzettséget szerez, minden bizonnyal bízhat abban, hogy egyetemi, fő iskolai tanulmányai befejezését követően biztosan talál magának munkát. Ilyen értelemben tehát az a folyamat, aminek következtében egyre nagyobb a száma és az aránya azoknak, akik egyetemen és főiskolán tanulnak és egyetemi, főiskolai végzettséget szerezne k, mindez azt garantálhatja, hogy a fiatalok körében egyre kisebb lesz azoknak a száma és aránya, akik önálló életüket egy nagyon nehéz szakasszal, munkanélküliként kénytelenek megkezdeni. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A családtámogatásról elég sok szó esik a Magyar Köztársaság Országgyűlésében, s ebben a kérdésben megközelítésbeli különbözőségek mutatkoznak. Ezeket most nem szeretném újra felemlíteni, azonban engedjék meg, hogy azt mondjam: minden magyar polgárt megelégedéssel kell eltöltsön az, hogy a Magya r Országgyűlés döntésének köszönhetően 1998hoz képest háromszor akkora összeg áll a családtámogatási rendszerben felhasználható, a családokhoz támogatás formájában eljuttatható összegként rendelkezésre. Ez az összeg 1998ban nem érte el a 200 milliárd for intot, 2001ben ez az összeg pedig megközelíti a 600 milliárd forintot. (9.40) Amiről azonban szólni szeretnék, az egy olyan folyamat, ami sokak érzékenységét érinti, sokunk felelősségérzete szólal meg akkor, amikor a gyermekszegénység jelenségével találko zunk. E tekintetben az elmúlt hetekben elég sokat idézték a Tárkinak azt a tudományos munkáját, amelynek a címe az, hogy "A növekedés alulnézetben" (Bauer Tamás: A tavalyit nem idézték! - Keller László Bauer Tamáshoz: Ez a 2000. évi!) , és ez a munka a magy arországi szegénység folyamatait is igyekszik bemutatni. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban, minden félreértés elkerülése érdekében szó szerint idézzek azon szakemberek, egyetemi oktatók, tudományos emberek munkájából, akik rendkívül alapos munkát végez ve kívánták bemutatni a magyarországi szegénységet jellemző folyamatot és ezen belül a gyermekszegénységet is. Az idézet a következőképpen hangzik: "Az életkori csoportokat tekintve, a korábbi évekhez hasonlóan tavaly is magas volt a gyermekek szegénységko ckázata, de az értékek kedvezőbb képet mutattak, mint korábban. Szembetűnő a csecsemők helyzetének javulása, de radikálisan csökkent a szegénységi kockázat a gyesen, gyeden lévők között is. Ugyancsak csökkent a nagyobb családok szegénységi kockázata. A hár om- és többgyermekes háztartásokban élő gyerekek egy főre jutó jövedelmének átlaga gyorsabban
