Országgyűlési napló - 2000. évi őszi ülésszak

2000. december 5 (179. szám) - Az új szövetkezetekről szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP):

9107 Ez a törvényjavaslat - és itt derül ki egyébként ennél a

pontnál - csak nagyonnagyon szigorúan vett szűk ösvényt kíván

hagyni a szövetkezés nyújtotta előnyök érvényesítésére. Tehát túl azon, hogy ez jogalkalmazásilag egy lehetetlen

helyzetet teremt, hiszen egyszer, ha van nyeresége, akkor

szövetkezetté nem lehet nyilvánítani, ha pedig egy

korábban

nem annak nyilvánítottnak még sincs nyeresége, akkor utána

visszanyilvánítják szövetkezetté - szóval, nonszensz ez az egész

eljárás. Helyesebbnek tartanánk, hogy ha a 33. pont elfogadásával

egyidejűleg, tehát magyarán, ha a leendő törvényben ez a

többször idézett hely nem lenne benne, hanem ehelyett abból az

elvből indulna ki, hogy valóban, miért is szövetkezzenek az

emberek. Ha ugyanannyiért kapja a szolgáltatást, vagy az

együttműködés során ugyanannyiért jut ahhoz az előnyhöz,

amiért bárki más ho

zzájut, akkor miért legyen tag? Felmerülhet

ez a kérdés. Erre nem jó válasz, amit önök beírtak e

törvényjavaslatba. Erre az a jó válasz, hogy a különböző

adótörvények - többek között az általános forgalmiadótörvény - mentesítik a tag és a szövetkezet közö

tti viszonyokat, például az

általános forgalmi adó egészétől vagy annak egy részétől. Ebben a szituációban rögtön kiderül, hogy nem a nyereségre

törekvés az igazi probléma, hanem az állam adóval agyonveri a

szövetkezeteket és a szövetkezés lehetőségét. Hát oldjuk ezt a szituációt, ezáltal valószínűleg érvényesíthetőbb lesz az a

rendelkezés, amelynek lényege, hogy olcsóbban nyújtsa a

szolgáltatást a saját tagja számára a szövetkezet, mint, mondjuk,

a kívülállók számára. Látom, sok kormánypárti képviselőtársa

m a fejéhez kap.

Tudom, ők úgy néznek most erre az egész részletes vitára, mint

egy sajátos obstrukcióra. Kérem, szeretném önöket tájékoztatni